Film

Téli mese

  • - kg -
  • 2014. március 20.

Film

Nincs abban semmi rossz, ha valaki arra használja a mozivászon adta viszonylagos fehérséget, hogy világhíres színészekkel egy mesét hozzon működésbe sötét erőkkel és szerelmes hősökkel. Mi több, egy olyan mesét, melyben egy repülő fehér ló siet az aranyszívű mestertolvaj (Colin Farrell) segítségére, New York pedig úgy pompázik a háttérben, mint egy sosemvolt meseváros.

Azon sem kell fennakadni, hogy ahol repül a ló és aranyszívű a betörő, ott a szerelem is örök, és egy szempillantás alatt szökken szárba, a gonosz pedig úgy vicsorog, mint Russell Crowe, aki úgy fújtat, hogy azt öröm nézni. Mesét mesélni, méghozzá idézőjelek nélkül, mindig bátor húzás; csak a legnagyobbak képesek úgy előrántani egy repülő lovat a szivarzsebből, hogy szegény pára ne váljék azonnal nevetség tárgyává. Régen talán Spielberg és Lucas úszhatta meg az ilyesmit, ma Peter Jackson a levegőbe emelkedő lények királya, ám sajnálatos módon a Téli mesét, bár nem kevés jó szándékkal van kikövezve, egy igen középszerű mesélő érezte a magáénak. Akiva Goldsman olyannyira a sajátjának érezte Mark Helprin vaskos regényét (népszerű karácsonyi ajándék volt magyarul is a nyolcvanas években), hogy a forgatókönyv is őt, az első filmes rendezőt "dicséri". A mese úgy válik menthetetlen giccsé a kezében, hogy közben azért fel-felvillant valamit egy másik filmből, abból, amit egy igazi filmes tudott volna kihozni a regényből. Olyan csoda kellett volna ide is, mint amit Scorsese művelt a Hugóval. Goldsman filmjében nincs semmi rossz, ám jó sincs nagyon - már megint a mese húzta a rövidebbet.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.