Azon sem kell fennakadni, hogy ahol repül a ló és aranyszívű a betörő, ott a szerelem is örök, és egy szempillantás alatt szökken szárba, a gonosz pedig úgy vicsorog, mint Russell Crowe, aki úgy fújtat, hogy azt öröm nézni. Mesét mesélni, méghozzá idézőjelek nélkül, mindig bátor húzás; csak a legnagyobbak képesek úgy előrántani egy repülő lovat a szivarzsebből, hogy szegény pára ne váljék azonnal nevetség tárgyává. Régen talán Spielberg és Lucas úszhatta meg az ilyesmit, ma Peter Jackson a levegőbe emelkedő lények királya, ám sajnálatos módon a Téli mesét, bár nem kevés jó szándékkal van kikövezve, egy igen középszerű mesélő érezte a magáénak. Akiva Goldsman olyannyira a sajátjának érezte Mark Helprin vaskos regényét (népszerű karácsonyi ajándék volt magyarul is a nyolcvanas években), hogy a forgatókönyv is őt, az első filmes rendezőt "dicséri". A mese úgy válik menthetetlen giccsé a kezében, hogy közben azért fel-felvillant valamit egy másik filmből, abból, amit egy igazi filmes tudott volna kihozni a regényből. Olyan csoda kellett volna ide is, mint amit Scorsese művelt a Hugóval. Goldsman filmjében nincs semmi rossz, ám jó sincs nagyon - már megint a mese húzta a rövidebbet.
Az InterCom bemutatója
