Film

Teljesen idegenek

  • 2017. február 5.

Film

Filmekben, ha egy baráti társaság vagy nagyobb család összegyűlik valamely eseményt ünneplendő, vagy az együttlét puszta öröméért, bízvást számíthatunk múltbéli bűnök felbukkanására, elfojtott sérelmek felemlegetésére, mindent felszámoló lelepleződésekre. Nézőpont kérdése, hogy mindezt sűrű drámaként (Születésnap), szellemes vígjátékként (Hogyan nevezzelek?) vagy tragikomédiaként (Augusztus Oklahomában) tálalják – a mű nézője számára mindig a saját életéből ismerős léthazugságokra való ráismerés feszélyező vagy felszabadító érzését tartogatja.

Paolo Genovese filmje a tragikomikus zsánerben utazik. A késő harmincas társaság szokásos módon laza fecserészéssel telő összejövetele azt követően fúl kölcsönös vádaskodásba, hogy összetartozásukat és egymás iránti szeretetüket, bizalmukat demonstrálandó kiteszik mobiltelefonjaikat a vacsoraasztalra, s egymás szeme láttára, ill. füle hallatára fogadják az SMS-eket, ill. hívásokat. Nem csak megcsalatásokra, kínos vagy nevetséges titkokra derül fény, de arra is, hogy a közös ifjúság ellenére sem ismerik egymást valójában.

Szépen, gördülékenyen építkezik a film, a színészek kiválók. Csak mindenből több van a kelleténél: az érzelmi és fizikai hűtlenségek mellé nemcsak egy kényszeredett coming out, de közös bűn is kerül, s mindez olyan szenvedéllyel reflektálva, amely már szándéka ellenére kezd komikussá válni. Ebből a konfliktustorlódásból nem lehet természetesen kijönni. Az inkább ügyesen megírtnak, mintsem mélynek nevezhető művel alighanem találkozunk még valamelyik pesti bulvárszínház műsorán.

Forgalmazza a Cinenuovo

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.