Film

Teljesen idegenek

  • 2017. február 5.

Film

Filmekben, ha egy baráti társaság vagy nagyobb család összegyűlik valamely eseményt ünneplendő, vagy az együttlét puszta öröméért, bízvást számíthatunk múltbéli bűnök felbukkanására, elfojtott sérelmek felemlegetésére, mindent felszámoló lelepleződésekre. Nézőpont kérdése, hogy mindezt sűrű drámaként (Születésnap), szellemes vígjátékként (Hogyan nevezzelek?) vagy tragikomédiaként (Augusztus Oklahomában) tálalják – a mű nézője számára mindig a saját életéből ismerős léthazugságokra való ráismerés feszélyező vagy felszabadító érzését tartogatja.

Paolo Genovese filmje a tragikomikus zsánerben utazik. A késő harmincas társaság szokásos módon laza fecserészéssel telő összejövetele azt követően fúl kölcsönös vádaskodásba, hogy összetartozásukat és egymás iránti szeretetüket, bizalmukat demonstrálandó kiteszik mobiltelefonjaikat a vacsoraasztalra, s egymás szeme láttára, ill. füle hallatára fogadják az SMS-eket, ill. hívásokat. Nem csak megcsalatásokra, kínos vagy nevetséges titkokra derül fény, de arra is, hogy a közös ifjúság ellenére sem ismerik egymást valójában.

Szépen, gördülékenyen építkezik a film, a színészek kiválók. Csak mindenből több van a kelleténél: az érzelmi és fizikai hűtlenségek mellé nemcsak egy kényszeredett coming out, de közös bűn is kerül, s mindez olyan szenvedéllyel reflektálva, amely már szándéka ellenére kezd komikussá válni. Ebből a konfliktustorlódásból nem lehet természetesen kijönni. Az inkább ügyesen megírtnak, mintsem mélynek nevezhető művel alighanem találkozunk még valamelyik pesti bulvárszínház műsorán.

Forgalmazza a Cinenuovo

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.