Film

Teljesen idegenek

  • 2017. február 5.

Film

Filmekben, ha egy baráti társaság vagy nagyobb család összegyűlik valamely eseményt ünneplendő, vagy az együttlét puszta öröméért, bízvást számíthatunk múltbéli bűnök felbukkanására, elfojtott sérelmek felemlegetésére, mindent felszámoló lelepleződésekre. Nézőpont kérdése, hogy mindezt sűrű drámaként (Születésnap), szellemes vígjátékként (Hogyan nevezzelek?) vagy tragikomédiaként (Augusztus Oklahomában) tálalják – a mű nézője számára mindig a saját életéből ismerős léthazugságokra való ráismerés feszélyező vagy felszabadító érzését tartogatja.

Paolo Genovese filmje a tragikomikus zsánerben utazik. A késő harmincas társaság szokásos módon laza fecserészéssel telő összejövetele azt követően fúl kölcsönös vádaskodásba, hogy összetartozásukat és egymás iránti szeretetüket, bizalmukat demonstrálandó kiteszik mobiltelefonjaikat a vacsoraasztalra, s egymás szeme láttára, ill. füle hallatára fogadják az SMS-eket, ill. hívásokat. Nem csak megcsalatásokra, kínos vagy nevetséges titkokra derül fény, de arra is, hogy a közös ifjúság ellenére sem ismerik egymást valójában.

Szépen, gördülékenyen építkezik a film, a színészek kiválók. Csak mindenből több van a kelleténél: az érzelmi és fizikai hűtlenségek mellé nemcsak egy kényszeredett coming out, de közös bűn is kerül, s mindez olyan szenvedéllyel reflektálva, amely már szándéka ellenére kezd komikussá válni. Ebből a konfliktustorlódásból nem lehet természetesen kijönni. Az inkább ügyesen megírtnak, mintsem mélynek nevezhető művel alighanem találkozunk még valamelyik pesti bulvárszínház műsorán.

Forgalmazza a Cinenuovo

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.