Film

Olli Mäki legboldogabb napja

Film

Olli Mäki, a kokkolói pék a hatvanas évek Finnországában lett profi bokszoló, és már csak egy mérkőzés választotta el attól, hogy világbajnok legyen. Hogy ő legyen a győztes, a hős, dicsőségre született nemzetének büszke fia – tán még a sportbarát kormány bokszkedvelő vezetője is megdobná pár millióval, egy doktori címmel vagy legalább egy olimpiabizottsági tagsággal. A nemzet jövője forog tehát kockán, végre odapörkölhetne egy finn a világnak, plusz jól elagyabugyálhat egy amerikait. A nemzetihős-képző gépezet csúcsra járatva: készülnek a címlapfotók, elszánt nyilatkozatok hangzanak el, egy filmstáb a leendő győztes minden rezdülését követi.

Mäki viszont az egész hóbelevancot a pokolra kívánja, szarik ő a mindent eldöntő meccsbe, mert szerelmes egy hamiskásan mosolygó kokkolói lányba.

S innentől jön az, ami miatt Juho Kuosmen debütáló filmje jóval több, mint egy bájos mese a sportiparon átvilágló emberségről. Mert Mäki a motiváció legkisebb morzsája nélkül is végigcsinálja a felkészülést, kiáll Davey Moore ellen, és hatalmasat veszít. Hagyja, hogy egy nemzet csalódjon benne, viszont közben – vagy ami még érdekesebb lehetőség: ezzel – megnyeri magának a lányt, akivel egyébként az igazi Mäki ma, ötven évvel később is boldog házasságban él. (Moore még huszonévesen egy meccs után kómába esik és meghal.) A Cannes-ban díjazott film épp ezzel a passzivitással mond radikális és felforgató ítéletet a teljesítmény-, győzelem- és nemzetihős-mániás világról: az egyetlen hitelesen eljátszható és tényleg kifizetődő szerep a vesztesé.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.