"Nincs is körülmetélve" - Stellan Skarsgard színész

Film

Új filmje, Az eltűnés sorrendjében - amit északi Fargónak is becéznek - most fut nálunk a mozikban. Felhívtuk, meséljen vérről, verejtékről és a lankadó ligetekről.

Magyar Narancs: Sok vér folyt a forgatáson?

Stellan Skarsgard: Úsztunk a művérben.

Az eltűnés sorrendjében

Az eltűnés sorrendjében

 

MN: Színészileg nehéz véres péppé verni egy fejet?

SS: Ha az illetőn ülsz, és úgy kell szétverned a fejét, az nehéz. Közel a kamera, pontosan kell ütni. Az alattad fekvő színésznek meg pontosan kell vonaglania.

MN: Bruno Ganzcal jól szórakoztak?

SS: Remekül. Ismerem mind a híres alakításait, de állandóan olyan filmekkel jött, amikről még csak nem is hallottam. Viszonzásul én is azokkal a filmjeimmel hozakodtam elő, amikről tudtam, hogy még a létezésükről sem fog tudni. Remekül elvoltunk. Az első film, amiben láttam, egy Wenders-mű volt, Az amerikai barát. A hetvenes évek óta rajta tartom a szemem. De nem filmtörténeti konferenciát tartottunk, inkább ökörködtünk. Alacsonyan szálltak a poénok.

Stellan & Bruno

Stellan & Bruno

 

MN: A nimfomániás forgatásán mi volt a legnagyobb poén?

SS: Elég húzós forgatás volt. 90 percnyi dialógust kellett felmondanom, és csak tíz napunk volt rá. De olyan nincs, akármilyen feszes a tempó, hogy Lars von Trier fapofával ülne. Lars von Trier egy vicces fickó, még ha a filmjei nem is mindig azok. Én mindenesetre komikus szerepként fogtam fel a figurámat, elvégre egy olyan emberről van szó, aki minden tudását a könyvekből szedte. Teljesen ártatlan. És akkor jön egy nő, akin sokszor és sokféleképpen ment át az élet. Szerintem ez egy komikus felállás.

MN: Ha nincs A nimfomániás, az emberiség nagy része még ma is tudatlanságban élne a Silent Duck létezését illetően. Trier volt az, aki megismertette ezzel a manuális technikával?

Silent Duck

Silent Duck

 

SS: Lars nem kevés elégedettséggel nyugtázta, hogy ő világosíthatott fel a Silent Duck (egyike a filmben illusztrált szexuális technikáknak - a szerk.) mibenlétét illetően. Biztosra akart menni, úgyhogy nem is várt a forgatásig; még javában írta a forgatókönyvet, amikor felhívott: Ide figyelj, Stellan, tudtad, hogy létezik ilyen?

MN: A nimfomániást Trier sokáig pornófilmként emlegette. Kicsit sem tartott a dologtól?

SS: Cseppet sem. Én nem pornóra, hanem egy Lars von Trier-filmre szerződtem. De ha valóban pornót csinál, na, bumm, akkor meg mi van? Nincsenek ellenérzéseim a pornóval szemben. Főleg, ha Lars rendezi. A pucérkodás sem okoz nehézséget.

false

MN: Pornóban mi a kedvence?

SS: Nem nagyon nézek pornót, eléggé lefoglal az igazi szex. Nyolc gyerekem van. Ezt nem lehet úgy összehozni, ha az ember pornónézéssel és kézimunkával üti agyon az időt.

MN: A Thor második részében is feltűnt meztelenül. Szerződéses kötelezettsége volt levetkőzni?

SS: Mégis milyen gondot jelenthetett volna nekem, aki a pályafutását is meztelenül kezdte, ennyi filmmel a hátam mögött pucérkodni? Meztelen voltam én már '73-ban is, az első filmemben éppúgy, mint a másodikban. A kihívás az, ha ruhában kell szerepelnem.

MN: A ruhás filmjei közül melyiket tartja a legtöbbre?

SS: Több mint száz filmben szerepeltem, ebből ha tíz az, amit igazán jónak tartok. És másik tíz, amit igazán rossznak. A köztes nyolcvan meg elmegy.

MN: Van annak bármi köze is Lars von Trier cannes-i nácizásához, hogy Saligman, akit A nimfomániásban alakít, zsidó?

SS: Ennek ahhoz van köze szerintem, hogy a film két főszereplője, Saligman és Joe Lars von Trier két énjét jelképezi. Trier 30 éves koráig zsidó volt. Legalábbis ebben a hitben nőtt fel. Én pedig nem egy zsidó embert, hanem egy embert játszottam. És ez az ember - ha jól figyelt, feltűnhetett - nincs is körülmetélve.

false

MN: Ha már itt tartunk: rangos fórumokon nyilatkozott úgy, hogy a film végén látható, meglehetősen petyhüdt pénisz nem is az öné, hanem Lars von Trieré. Tartja?

SS: Már hogyne tartanám! Bár nem igaz, de felvidít, ha emlegethetem.

Az eltűnés sorrendjében

Hans Petter Moland nem az első filmjét építi arra, hogy Stellan Skarsgarddal a telefonkönyv is eladható, hát még, ha egy vérszomjas erőszakszervezetet játszik, amely a régió legbénább alvilági figuráit gyilkolássza. Erre és Skarsgard copfjára épült néhány éve a Hajszál híján úriember - újdonságnak már akkor sem számított, hogy a norvégok álmukból felverve is tudják hozni a gengszterkedés uniós nagyátlagát, poénból (Jackpot) és komolyan is (Fejvadászok). De alábecsülnénk a rendezőt, ha csak a fenti felismerést tulajdonítanánk neki; nem, Moland arra is rájött, hogy nemcsak Skarsgard-t, de Bruno Ganzot is jó nézni gyakorlatilag bármiben. És ha Ganz adja a Papa nevű kucsmás szerb keresztapát, Skarsgard pedig hókotróból lesz a halál angyala, aki fia meggyilkolása miatt kezdi tizedelni az alvilágot, akkor - ismét egy nagy felismerés - elég csak a szokásos hülyeségekkel körülvenni őket: béna gengszterrel, meleg gengszterrel, péppé vert fejű gengszterrel, sok hóval és vérrel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.