"Nincs is körülmetélve" - Stellan Skarsgard színész

Film

Új filmje, Az eltűnés sorrendjében - amit északi Fargónak is becéznek - most fut nálunk a mozikban. Felhívtuk, meséljen vérről, verejtékről és a lankadó ligetekről.

Magyar Narancs: Sok vér folyt a forgatáson?

Stellan Skarsgard: Úsztunk a művérben.

Az eltűnés sorrendjében

Az eltűnés sorrendjében

 

MN: Színészileg nehéz véres péppé verni egy fejet?

SS: Ha az illetőn ülsz, és úgy kell szétverned a fejét, az nehéz. Közel a kamera, pontosan kell ütni. Az alattad fekvő színésznek meg pontosan kell vonaglania.

MN: Bruno Ganzcal jól szórakoztak?

SS: Remekül. Ismerem mind a híres alakításait, de állandóan olyan filmekkel jött, amikről még csak nem is hallottam. Viszonzásul én is azokkal a filmjeimmel hozakodtam elő, amikről tudtam, hogy még a létezésükről sem fog tudni. Remekül elvoltunk. Az első film, amiben láttam, egy Wenders-mű volt, Az amerikai barát. A hetvenes évek óta rajta tartom a szemem. De nem filmtörténeti konferenciát tartottunk, inkább ökörködtünk. Alacsonyan szálltak a poénok.

Stellan & Bruno

Stellan & Bruno

 

MN: A nimfomániás forgatásán mi volt a legnagyobb poén?

SS: Elég húzós forgatás volt. 90 percnyi dialógust kellett felmondanom, és csak tíz napunk volt rá. De olyan nincs, akármilyen feszes a tempó, hogy Lars von Trier fapofával ülne. Lars von Trier egy vicces fickó, még ha a filmjei nem is mindig azok. Én mindenesetre komikus szerepként fogtam fel a figurámat, elvégre egy olyan emberről van szó, aki minden tudását a könyvekből szedte. Teljesen ártatlan. És akkor jön egy nő, akin sokszor és sokféleképpen ment át az élet. Szerintem ez egy komikus felállás.

MN: Ha nincs A nimfomániás, az emberiség nagy része még ma is tudatlanságban élne a Silent Duck létezését illetően. Trier volt az, aki megismertette ezzel a manuális technikával?

Silent Duck

Silent Duck

 

SS: Lars nem kevés elégedettséggel nyugtázta, hogy ő világosíthatott fel a Silent Duck (egyike a filmben illusztrált szexuális technikáknak - a szerk.) mibenlétét illetően. Biztosra akart menni, úgyhogy nem is várt a forgatásig; még javában írta a forgatókönyvet, amikor felhívott: Ide figyelj, Stellan, tudtad, hogy létezik ilyen?

MN: A nimfomániást Trier sokáig pornófilmként emlegette. Kicsit sem tartott a dologtól?

SS: Cseppet sem. Én nem pornóra, hanem egy Lars von Trier-filmre szerződtem. De ha valóban pornót csinál, na, bumm, akkor meg mi van? Nincsenek ellenérzéseim a pornóval szemben. Főleg, ha Lars rendezi. A pucérkodás sem okoz nehézséget.

false

MN: Pornóban mi a kedvence?

SS: Nem nagyon nézek pornót, eléggé lefoglal az igazi szex. Nyolc gyerekem van. Ezt nem lehet úgy összehozni, ha az ember pornónézéssel és kézimunkával üti agyon az időt.

MN: A Thor második részében is feltűnt meztelenül. Szerződéses kötelezettsége volt levetkőzni?

SS: Mégis milyen gondot jelenthetett volna nekem, aki a pályafutását is meztelenül kezdte, ennyi filmmel a hátam mögött pucérkodni? Meztelen voltam én már '73-ban is, az első filmemben éppúgy, mint a másodikban. A kihívás az, ha ruhában kell szerepelnem.

MN: A ruhás filmjei közül melyiket tartja a legtöbbre?

SS: Több mint száz filmben szerepeltem, ebből ha tíz az, amit igazán jónak tartok. És másik tíz, amit igazán rossznak. A köztes nyolcvan meg elmegy.

MN: Van annak bármi köze is Lars von Trier cannes-i nácizásához, hogy Saligman, akit A nimfomániásban alakít, zsidó?

SS: Ennek ahhoz van köze szerintem, hogy a film két főszereplője, Saligman és Joe Lars von Trier két énjét jelképezi. Trier 30 éves koráig zsidó volt. Legalábbis ebben a hitben nőtt fel. Én pedig nem egy zsidó embert, hanem egy embert játszottam. És ez az ember - ha jól figyelt, feltűnhetett - nincs is körülmetélve.

false

MN: Ha már itt tartunk: rangos fórumokon nyilatkozott úgy, hogy a film végén látható, meglehetősen petyhüdt pénisz nem is az öné, hanem Lars von Trieré. Tartja?

SS: Már hogyne tartanám! Bár nem igaz, de felvidít, ha emlegethetem.

Az eltűnés sorrendjében

Hans Petter Moland nem az első filmjét építi arra, hogy Stellan Skarsgarddal a telefonkönyv is eladható, hát még, ha egy vérszomjas erőszakszervezetet játszik, amely a régió legbénább alvilági figuráit gyilkolássza. Erre és Skarsgard copfjára épült néhány éve a Hajszál híján úriember - újdonságnak már akkor sem számított, hogy a norvégok álmukból felverve is tudják hozni a gengszterkedés uniós nagyátlagát, poénból (Jackpot) és komolyan is (Fejvadászok). De alábecsülnénk a rendezőt, ha csak a fenti felismerést tulajdonítanánk neki; nem, Moland arra is rájött, hogy nemcsak Skarsgard-t, de Bruno Ganzot is jó nézni gyakorlatilag bármiben. És ha Ganz adja a Papa nevű kucsmás szerb keresztapát, Skarsgard pedig hókotróból lesz a halál angyala, aki fia meggyilkolása miatt kezdi tizedelni az alvilágot, akkor - ismét egy nagy felismerés - elég csak a szokásos hülyeségekkel körülvenni őket: béna gengszterrel, meleg gengszterrel, péppé vert fejű gengszterrel, sok hóval és vérrel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.