tévésmaci

Három varjú a kasszánál

  • tévésmaci
  • 2013. október 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a vándorbíróval, gyönyörű augusztusi éjszaka haladt a Sigurcello Circus karavánja Borjádról Lőrincre. Troché a liliputi ugrócsoporttal, Sztupa a műlovarnő kocsiján utazott, s éppen azt fejtegette, hogy valaha - meglehet, pontosan ezen a helyen - egy híres, nagyon fiatal magyar költő és vendéglátója választottak maguknak valamit, amikor a kocsik mellett, az árokparton, menetiránnyal szemben rohanó direttore hangja félbeszakította.

Attencióne, attencióne, pozor, pozor, jön szembe a vándorbíró! Vigyázz, a vándorbíró! Megismertem a sötétben is, a holdfény alatt. Hirtelen felneszelt a cirkusz, csak Sztupa sóhajtott egyet, s immár csak magának mondott, mert a műlovarnő ugyancsak sietve felszívódott mellőle, valami olyasmit, amit úgy is lehetett érteni, hogy "csillagot, csillagot választottak". Ám a nagy zsizsgést, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan néma csend váltotta fel, mintha Borjád és Lőrinc között egy fantomkaraván haladna, sehol egy pissz, sehol egy lélek. Csak Troché tudta megkérdezni Graziolót, a legbátrabb vagy legközömbösebb liliputit, a csoport bohócát, ki az ördög ez a vándorbíró, hogy még a közeledtének híre is ekkora felfordulást okoz? Ne tudd meg, mondta a bohóc, és kiköpött. De Troché azért mégis megsejtett valamit, mert időközben a nevezett odaért hozzájuk, s igen serénynek mutatkozott. Benézett a kocsik alá, felhajtotta a szekerek ponyváját, kockacukrot keresgélt Angliában játszódó amerikai filmekből kölcsönzött talárja farzsebében Gigolónak, a fejszámoló csimpánznak, de persze nem talált, rámorgott a beszélő oroszlánra, pedig az csak annyit mondott neki, hogy "anyád!". Igazán akkor gerjedt be a vándorbíró, amikor meglátta a liliputiak szekerét (közben Sztupa is áttelepedett oda). Üdvözlöm, Miszter Grácia Negra, magával semmi dolgom, maga büntiben van, de azok ott, nem véletlenül Soma és Trocsó, a két nemzetközileg is hírhedett hochstábler? Megismerem ám magukat, barátocskáim! Az oroszlán megszólalt ismét: Legyetek résen, rólatok beszél, csak egy nevet sem tud rendesen kimondani. Hogy mi ne essünk e hibába, próbáljuk lassan, együtt, szótagolva vagy inkább betűzve: tévé, tévé!

Pénteken (20-án) ki ér előbb a Portobello Roadra? A ViaSat3 például 21.25-kor indítja a csarnok hetedikről, Sztárom a párom címmel a kutyák és lovak szép igaz történetét, amit öt perce már játszik az Universal. Nos, mi ez, ha nem interaktív tévézés? Cikinek érzed az évszakok változását a piacon sétálva? Naná, ugrasz a másik csatornára, ott már a tél is elmúlt, amikor itt kezdődik a tavasz. Lesz fél 12 előtt még az MGM-en a Rolling Thunder (am. akció, 1977), ki ne hagyják.

Szombaton mi lesz esti háromnegyed héttől az Universalon? Sztárom a párom, s megint előbb kezdik öt perccel, de hiába, mert a ViaSat3 már - benne van a nevében is - három után leadta. Egy elég rettenetes Dorian Gray-adaptációval zárhatjuk e csatornán a napot; angol, 2009-ben készült. Ellenben minden idők egyik legjobb filmje volt héttől a remek Film+-on. Még szép, hogy a Támad a Mars!

Vasárnap a tv2-n este nyolckor... na, na, mit? Esküszöm, olyan ez, mint a rohadt Idétlen időkigben: Sztárom a párom. Csak legalább verné agyon benne a közepénél Julia Roberts Hugh Grantet, vagy történne valami, zabálnák meg a lovak a kutyákat, jönnének vásárolni a ruszkik. S mit tesz isten, jönnek: 22.30-tól A tizedes meg a többiek lesz a Dunán. Szerencsére jut pár vidám perc is annak, aki fennmarad érte 3.20-ig, mert az m2 akkor tolja a Chaplin a zálogházban c. műremeket, a kedves néző pedig elénekelheti Deák Bill Ferenccel a 3.20-as bluest, minden idők leggagyibb slágerszövegével (blues/húz, ilyenek, meséljem el, mi az a "kanyhallóság"?). A lényeg a következő: a Cinemax 23.25-től adja az Én, Anna című erős tavalyit, Hayley Atwell-lel, sajnos nem ő Anna benne.

Kedden Hair kilenckor a Film Mánián.

Szerdán lemegyek a tantiékhoz Besetárnokra, abárolt kacsákért.

Csütörtökön Aki szelet vet, nyolckor az MGM-en. Adják el a tévéjüket!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.