A végzet napja

  • Szabó Ádám
  • 2013. február 10.

Film

Az apokalipszis hajnalán kietlen tájakon bandukolni csak valamilyen távoli, talán sosem volt célért, a romlás-remény mezsgyéit érintve illik - ezt mindenki tudja.

Hőseink viszont átlépik a statisztikai hibahatárt; nincs céljuk, se színük, se szaguk, se jellemük. A felsminkelt kosz alatt viszont cudar igyekezet rejlik: tessék sajnálni őket, ez itt a vég, de ők még kitartanak, talán utolsókként. Ha jövőjük nincs is, múltjuk azért akad, ahogy a Földnek is - legalábbis az a néhány napfényes kép a sötét szűrők filmjében ezt lenne hivatott jelezni. Na meg azt, hogy ezúttal sem ússzuk meg az ideges kézikamerázást mint a feszültségteremtés legolcsóbb, ám ez esetben egyetlen eszközét. Hisz' hogyan is izgulnánk valakiért, bárkiért, akiről azt se tudjuk, honnan szalajtották, ember-e - egy kínos jelenetig még ez is megkérdőjeleződik -, és jelenlétét csupán a félhomályban elmorzsolt "fuck" szavacskák jelzik? Nem emelkedik az adrenalin az ellenséges hordák felléptekor sem, ugyanolyan koszos rongybabaként szaladgálnak, mint akikért izgulni rendeltettünk. Bár róluk legalább annyit sejthetni, hogy gonoszságuk a galléros pulóverekkel, prémes sapkákkal és extrém hajviselettel lehet összefüggésben. Állítólag embereket esznek és kínoznak, de a film csak szavakban kacérkodik a horrorral, ahhoz nem elég tökös, és nem is elég nagy neki a büdzséje - s ez már csak azért is ciki, mert közel felét egy ostromjelenet teszi ki. Így kénytelenek vagyunk az egyetlen látványos pillanat és az egyetlen értelmes összetett mondat élménye nélkül elaludni.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.