A végzet napja

  • Szabó Ádám
  • 2013. február 10.

Film

Az apokalipszis hajnalán kietlen tájakon bandukolni csak valamilyen távoli, talán sosem volt célért, a romlás-remény mezsgyéit érintve illik - ezt mindenki tudja.

Hőseink viszont átlépik a statisztikai hibahatárt; nincs céljuk, se színük, se szaguk, se jellemük. A felsminkelt kosz alatt viszont cudar igyekezet rejlik: tessék sajnálni őket, ez itt a vég, de ők még kitartanak, talán utolsókként. Ha jövőjük nincs is, múltjuk azért akad, ahogy a Földnek is - legalábbis az a néhány napfényes kép a sötét szűrők filmjében ezt lenne hivatott jelezni. Na meg azt, hogy ezúttal sem ússzuk meg az ideges kézikamerázást mint a feszültségteremtés legolcsóbb, ám ez esetben egyetlen eszközét. Hisz' hogyan is izgulnánk valakiért, bárkiért, akiről azt se tudjuk, honnan szalajtották, ember-e - egy kínos jelenetig még ez is megkérdőjeleződik -, és jelenlétét csupán a félhomályban elmorzsolt "fuck" szavacskák jelzik? Nem emelkedik az adrenalin az ellenséges hordák felléptekor sem, ugyanolyan koszos rongybabaként szaladgálnak, mint akikért izgulni rendeltettünk. Bár róluk legalább annyit sejthetni, hogy gonoszságuk a galléros pulóverekkel, prémes sapkákkal és extrém hajviselettel lehet összefüggésben. Állítólag embereket esznek és kínoznak, de a film csak szavakban kacérkodik a horrorral, ahhoz nem elég tökös, és nem is elég nagy neki a büdzséje - s ez már csak azért is ciki, mert közel felét egy ostromjelenet teszi ki. Így kénytelenek vagyunk az egyetlen látványos pillanat és az egyetlen értelmes összetett mondat élménye nélkül elaludni.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.