Tiszteletbeli Oscar-díjat kapott Alejandro González Iñárritu

  • narancs.hu
  • 2017. október 29.

Film

A mexikói rendező bevándorlókról forgatott.

Iñárritu Hús és homok című alkotásáért kapta ezt a díjat, ami közép-amerikai és mexikói bevándorlók sorsát mutatja be – írja az MTI. A nagyjából hatperces virtuális valóságfilm alatt a nézők virtuális valóságheadsetet viselnek. Egyedül, mezítláb haladnak a homokban, miközben virtuális bevándorlók csatlakoznak hozzájuk, akik a gazdag Amerikába szeretnének bejutni, elkerülve a járőröző határőröket. A rendező ezzel a technikai megoldással azt akarta elérni, hogy a néző közvetlenül tapasztalja meg, hogy milyen bevándorlóként gyalogolni.

A rendezővel készített interjúnkat itt olvashatja.

Tarrnak nem szabadna visszavonulnia – Alejandro González Iñárritu

A világhírű mexikói filmrendezőt a Cartagenai Filmfesztiválon csíptük el, hogy Tarr Béláról, a Breaking Bad műmexikóiról és Michael Keaton batmanes múltjáról is beszélgessünk. magyarnarancs.hu: „Kísérletnek sem lenne utolsó, ha kijelölnénk egy napot, amikor a világon mindenhol minden mozi Tarr Béla-filmeket adna. Csak és kizárólag Tarr Béla-filmeket.

John Baliey, az Amerikai Filmakadémia elnöke úgy fogalmazott az alkotással kapcsolatban, hogy az új ajtókat nyitott meg a filmes érzékelésben. „Mélyen érzelmes és fizikailag magával ragadó mű, amely bevezet a kora hajnalban a sivatagon át Amerikába tartó bevándorlók világába” – idézi szavait az MTI.

Iñárritu egyébként 2016-ban megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscart A visszatérő című filmjéért, 2015-ben pedig a Birdman című filmje nyerte el a legjobb film Oscarját.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.