Mielőtt bölcs királlyá lett volna Salamon, bohó kamaszként csupán úgy csinált, mintha uralkodna. Dávid halála után Jeruzsálem trónjára kerülve önző, élvhajhász életet élt, kihasználva különleges képességét (tudniillik, ért az állatok nyelvén), s hű barátjával, a Tobi nevű sivatagi rókával viccet csinált mindenből; nyegle ficsúrként senkire és semmire sem hallgatott. Ez a rajzfilm alaphelyzete. S mi tudjuk már ekkor is, hogy minden ficsúr életében eljön egyszer a döntő pillant, amikor ki kell ugrasztania a sivatagi rókát a bokorból. Salamonra is ez leselkedik: egy nap a lerombolt Edóm egykori királyának fia, Hadad gonosz démont szabadít Jeruzsálemre, így Salamon kénytelen – természetesen számos kaland árán – megmenteni városát, népét, trónját. Mindeközben persze szép kis jellemfejlődésen megy keresztül, és még az igaz szerelem is rátalál. A kilencvenes évek Disney-rajzfilmjeinek modorát törekvően idéző mese afféle könnyed szórakoztatás. A humorosnak szánt, szójátékban dúskáló párbeszédek, az autentikus zene és a kortárs hangütés meglehet, közelebb hozzák a nézőhöz a bibliai történetet – de erre nincs semmi biztosíték, hiszen az alkotók sem ragaszkodtak különösebben hozzá. Olyannyira nem, hogy rajzfilmünk kétségtelen főalakja a beszélő sivatagi róka, ez a módfelett cuki, bölcs kalandor, a hű társ, akinek dumája nem kisebb alakokhoz hasonlítható, mint Shrek szamarához, Aladdin (vagyis Jaffar, majd a szultán) papagájához vagy a Jégvarázs hóemberéhez. Nincs új a nap alatt.
Forgalmazza a Vertigo Média
