Mindig csak ezek az évezredes titkok, dohos sírkamrák, pókhálós folyosók, ősi csapdák és felbecsülhetetlen értékű kincsek, meg ez az isten háta mögötti akciózás, kúszás, futás, ugrás, vetődés, kapaszkodás, rúgás és húzódzkodás. Egyhangú élete van Lara Croftnak, a már nem is mai videójátékhősnek, és ezen az egyhangúságon Angelina Jolie sem sokat lendített, amikor friss Oscar-díjasként megkapta a szerepet. Most, hogy egy másik friss Oscar-díjas, a svédnek született Alicia Vikander viszi tovább az eddig sem a finom karakterábrázolástól domborodó figurát, szinte kínálta magát a lehetőség, hogy Lara szakítson eddigi monoton, egyik vetődéstől a másikig tartó életével, és új műfaji szinteken próbálja ki magát. Ha már az új film úgyis Londonban és egy egészen emberarcú hősnő felmutatásával kezdődik, aki biciklifutárként tengeti felelőtlen életét, bevethették volna Richard Curtist (Igazából szerelem), a brit romkom megújítóját, és Lara az unalmas kincskeresés helyett Hugh Grant karjaiban végezhette volna szeretetreméltóan lökött londoni alakok karéjában. Vagy ott van Ken Loach, aki harcos aktivistát faraghatott volna a mi Laránkból, aki kiáll a londoni biciklifutárok jogaiért, miután társától a munkáltató megtagadta a jogait. De nem, semmi kalandvágy nem szorult a készítőkbe, szegény Larát leparancsolják a bicikliről és irány egy távoli sziget, ahol a legdrámaibb esemény az, hogy két remek sorozatszínész, Walton Goggins és Dominic West hogyan próbál arcvesztés nélkül asszisztálni a Sztanyiszlavszkij-módszer szerint előadott ugrásokhoz és vetődésekhez.
Forgalmazza a Fórum Hungary
