Film

A hűséges

  • 2018. április 22.

Film

Úgy kell beülni, hogy az ember semmit sem tud. Se a rendezőről, se a főszereplőről, a forgatókönyv írójáról meg pláne nem. Akkor minden klappol. Van nehézfiú, vakmerő bankrablások ruzsasándoros hőse, ki a pánikba eső alkalmazotton segít, ám a pöffeszkedő bankárt fenyíti. Van a nehézfiú mögé durva háttér festve a rettegésben eltöltött gyerekkortól a Hollywood-kompatibilis kivitelű, adrenalingerjesztő akciókon át a börtönös és szökéses szekvenciák brutalitásáig minden. Van másfelől a nehézfiú szerelme, a női autóversenyzőként és alsórendű utak féktelen száguldozójaként az életveszéllyel lazán pettingelő polgárlány, aki az évtizedes büntetését ülő férfi mellett is kitart, és amikor a remélt terhesség helyett a közeli elmúlással kell szembenéznie, még áldozatot is hoz szerelméért.

El is lehet nézdegélni mindezt. Kisebbek a dramaturgiai ügyetlenségek, jobban felépítettek az erőszakolt fordulatok, mint a zsáner átlagos darabjaiban. Ám, ha az ember A próféta írójának (Thomas Bidegain), a Bikanyak rendezőjének (Michaël R. Roskam) és főszereplőjének (Matthias Schoenaerts) együttműködését megnézni ül be a moziba, csalódni fog. Még a színész jön ki a legjobban, aki próbál gesztusokat találni a sajnálatosan hiteltelen karakterhez (partnere, a vetkőztetni el ezúttal sem mulasztott Adèle Exarchopoulos még rosszabbul járt klisékből összepakolt szerepével). A pályáját egyedi remekművel indító rendező ezúttal egy igénytelenül megírt, sekélyesen pszichologizáló tucatthrillernek próbál spirituális távlatot adni a végső, bombasztikus fordulattal.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.