Film

A hűséges

  • 2018. április 22.

Film

Úgy kell beülni, hogy az ember semmit sem tud. Se a rendezőről, se a főszereplőről, a forgatókönyv írójáról meg pláne nem. Akkor minden klappol. Van nehézfiú, vakmerő bankrablások ruzsasándoros hőse, ki a pánikba eső alkalmazotton segít, ám a pöffeszkedő bankárt fenyíti. Van a nehézfiú mögé durva háttér festve a rettegésben eltöltött gyerekkortól a Hollywood-kompatibilis kivitelű, adrenalingerjesztő akciókon át a börtönös és szökéses szekvenciák brutalitásáig minden. Van másfelől a nehézfiú szerelme, a női autóversenyzőként és alsórendű utak féktelen száguldozójaként az életveszéllyel lazán pettingelő polgárlány, aki az évtizedes büntetését ülő férfi mellett is kitart, és amikor a remélt terhesség helyett a közeli elmúlással kell szembenéznie, még áldozatot is hoz szerelméért.

El is lehet nézdegélni mindezt. Kisebbek a dramaturgiai ügyetlenségek, jobban felépítettek az erőszakolt fordulatok, mint a zsáner átlagos darabjaiban. Ám, ha az ember A próféta írójának (Thomas Bidegain), a Bikanyak rendezőjének (Michaël R. Roskam) és főszereplőjének (Matthias Schoenaerts) együttműködését megnézni ül be a moziba, csalódni fog. Még a színész jön ki a legjobban, aki próbál gesztusokat találni a sajnálatosan hiteltelen karakterhez (partnere, a vetkőztetni el ezúttal sem mulasztott Adèle Exarchopoulos még rosszabbul járt klisékből összepakolt szerepével). A pályáját egyedi remekművel indító rendező ezúttal egy igénytelenül megírt, sekélyesen pszichologizáló tucatthrillernek próbál spirituális távlatot adni a végső, bombasztikus fordulattal.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.