Film

Az első valódi moziját forgató londoni video- és egyéb képzőművész, Steve McQueen akkor is politikai filmet csinált, ha a megfogalmazás, a képek művésziessége, a jelentéktelennek tűnő részletek - csikkel teli hamutartó, szarral bekent fal, véresre sebzett ujjperc - hosszú, közeli ábrázolása, az esztetizáló keresettség tehát, és eme keresettség eredetisége a politikai állásfoglalás súlyát el is fedi némiképp.

És arra a képre ki emlékszik, amikor az alig élő, félig alvó Jane Fonda a hátán cipeli a teljesen alélt, de legjobb esetben is holtfáradt Michael Sarrazint, és úgy csinálnak, mintha éppen táncolnának? Nyugi, én sem.

Egymás után két filmje, az Éhség és az Akvárium is elkerült a hazai mozikba, tavaly pedig a Becstelen Brigantykban feszített. Azóta Soderbergh és Cronenberg is bejelentkezett egy-egy szereppel, Hollywood pedig egy nagyszabású képregényfilmmel (Jonah Hex) találta meg. A Narancs telefonon érte el a sokat dolgozó színészt.

1995 és 1999 között a berlini Collegium Hungaricumot vezette, azóta is Berlinben él. Március 17-én ő vette át a lipcsei könyvvásár fődíját Der Vorhang geht auf - Das Ende der Diktaturen in Osteuropa (Felgördül a függöny - A diktatúrák vége Kelet-Európában) című könyvéért. Az íróval még az esemény előtt, Berlinben beszélgettünk.

"A kereskedelem kerüli az érzelmes könyvelőt." Ezért a mondatért, és azért a komolyságért, amivel mindez egy szerelmes könyvelő szájából elhangzik, egészen Lisszabonig kell elmenni, vagy a Cirkóig, ahol az idén 102 éves filmrendező, Manoel de Oliveira új filmjét vetítik. Oliveira maga is utazott egy kicsit érte és az érzelmes könyvelőért - jó földije, Eca de Queirós 1874-ben megjelent elbeszélésében, az Egy szőke lány különcségeiben (fordította Lukács Laura) talált rájuk; ott várták őt a megfilmesítésre esélytelen irodalmi hősök nyugalmával.

A 2000-ben alakult zenekar új lemeze március elején jelent meg Hello Heavy címmel, a hangmérnök az a George Shilling volt, aki többek között a Blur, a Primal Scream vagy a My Bloody Valentine lemezein dolgozott. Az EZ Basic énekes-gitárosával és basszusgitárosával beszélgettünk.

Pandit Shivkumar Sharma több mint 50 éve koncertezik a világban. Egyedül az ő érdeme, hogy a korábban az indiai népzenében is csak elvétve hallható kasmíri santur (cimbalom) a klasszikus színpadok hangszerévé vált. Március 27-én a Trafóban ad először koncertet Magyarországon.

Emlékeznek önök a Krebsz, az istenre? Persze mondhattam volna egy kupacnyi másik címet is, Elveszett illúziók, Ismeri a szandi mandit?, Szívzűr, Veri az ördög a feleségét... meg más ilyeneket. A Krebsz, az isten és az Ismeri a szandi mandit? a maguk esetlegességeivel együtt - különösen a felsoroltak tükrében - úttörő munkáknak számítottak: 1969-ben készültek, puszta létük (vagy inkább a bemutatásuk) ilyenformán akár a diktatúra elleni halk berzenkedésnek is tekinthető, lévén magyar gyártmányú cseh(es) filmek voltak. Ha utánanéznek a többi említett mű keletkezési dátumának, nyilvánvaló: hosszan kitartó hatás alatt állott a magyar filmkészítés egyik - érdektelennek semmiképpen sem nevezhető - csoportozata. Aztán 1979-ben (te jó ég, két évvel a Veri az ördög a feleségét után - hol tartottunk mi?) elkészült a Szovjetunióban a Stalker, és jó időre pályára állította a honi filmcsinálás egy másik - esküszöm: ugyancsak figyelemre méltó - csoportozatát. Még ha csak egyet.

Berlint megjárt szemlenagydíjas filmje, a Bibliotheque Pascal megjelenésünk napján kerül a magyarországi mozikba.

A Magyarországra szinte már hazajáró angol rockzenekar, a New Model Army frontemberével, Justin Sullivannel múlt hétfőn este hétre volt megbeszélve az interjú, de fél órával korábban jött a telefon, hogy Sullivan épp az A38 backstage-ében alszik az egyik oda terített szőnyegen. Úgy látszik, jól kialudta magát, mert látszólag nemhogy a kétórás koncert nem fárasztotta le túlzottan, de azon sem húzta fel magát különösebben, amikor a turnémenedzser közölte: nincs meg a zenekari öltöző kulcsa. Mindössze annyit dünnyögött jellegzetes akcentussal, hogy classic, miközben jóindulatú mosollyal csóválta a fejét.

Új filmje, a Mocskos zsaru: New Orleans utcáin e héten indul Magyarországon. Az Aguirre, Isten haragja, a Kaspar Hauser, a Woyzeck, a Nosferatu, a vámpír, a Stroszek - Bruno vándorlásai, a Medvebarát, a Legkedvesebb ellenségem, a Cobra Verde 67 éves Oscar-jelölt rendezőjével a Theszaloníki Filmfesztiválon beszéltünk, ahol életműdíjat kapott.

"De a baba újra csak röfögött. Alice ijedten az arcába nézett, hogy lássa, mi lelte. Annyi bizonyos, csúnya, pisze orra volt neki s pirinyó szeme. Alig látszott ki a hájrétegből. Alice rá se tudott már nézni" - nem hinném, hogy létezik bárki a világon, aki hitelesebben tudná ezt a jelenetet megrendezni, mint Tim Burton.

A gyerekek fejét már igen apró koruktól kezdve meglehetősen brutális, gyilkosságokban és kínzásokban gazdag történetekkel, úgynevezett mesékkel szokás tömni, melyekben egymás lábát tapossák a különféle jó- és kevésbé jóindulatú csodalények; sárkányok, manók, boszorkányok, koboldok - csak hogy a leghétköznapibbakat említsük.

Hazánk első Kossuth-díjas dzsesszzenészét 2010 egyik magyar kulturális követének választották. A népszerű zenésszel a zenei műfajok fúziójáról, a magyar zene exportálhatóságáról és különféle sérelmekről beszélgettünk.