Film

Vademberek hajszája

  • Bacsadi Zsófia
  • 2017.06.18 10:05

Film

Ami­óta kiderült, hogy a 2010-es évek elején független filmesként feltűnt új-zélandi Taika Waititié a Marvel-univerzum következő nagy folytatása, a Thor: Ragnarok, a nemzetközi filmes figyelem is megélénkült a produkció iránt. Waititi ugyanis a legkevésbé sem logikus választás a magukat jobbára halálosan komolyan vevő szuperhősfilmek rendezésére, hiszen filmjeiben feszt a dráma és a vígjáték vékony határán szédeleg (a Marvel pedig szereti az öniróniát és a vígjátéki elemeket távol tartani a fő franchise-októl, lásd Deadpool és A galaxis őrzői).

Waititi legújabb munkája, a Vademberek hajszája szintén a dráma és a vígjáték közé lőhető be, és az is illeszkedik az életműhöz (Boy, What We Do in the Shadows), hogy a férfiasság mibenlétét és a kívülállóságot boncolgatja. A Boy maori kiskamasza és a What We Do in the Shadows vámpírjai mind helyüket kereső, szorongó férfiak, még ha ezt Waititi friss humora és abszurd szituációi el is fedik. A Vademberek hajszája valószínűtlen hősei Ricky, a túlsúlyos árva (Julian Dennison) és új nevelőapja, a mogorva Hector (Sam Neill). Egy félreértés folytán üldözöttek lesznek, és ilyetén kénytelenek hosszan rejtőzködni a festői és szerfelett lokálspecifikus bozótosban. Persze lassan összebarátkoznak, a fiú a férfivá válás útjára lép, az öreg pedig tanul némi érzelmi intelligenciát. A rendező új-zélandi vadonja tele van szeretnivaló őrültekkel, s ámokfutásukba olyan jó ritmusban keverednek a megindító pillanatok, hogy a néző észre sem veszi, hogy már nem a röhögéstől könnyezik.

Forgalmazza a Pannónia Entertainment

Neked ajánljuk