Film

Vademberek hajszája

Film

Ami­óta kiderült, hogy a 2010-es évek elején független filmesként feltűnt új-zélandi Taika Waititié a Marvel-univerzum következő nagy folytatása, a Thor: Ragnarok, a nemzetközi filmes figyelem is megélénkült a produkció iránt. Waititi ugyanis a legkevésbé sem logikus választás a magukat jobbára halálosan komolyan vevő szuperhősfilmek rendezésére, hiszen filmjeiben feszt a dráma és a vígjáték vékony határán szédeleg (a Marvel pedig szereti az öniróniát és a vígjátéki elemeket távol tartani a fő franchise-októl, lásd Deadpool és A galaxis őrzői).

Waititi legújabb munkája, a Vademberek hajszája szintén a dráma és a vígjáték közé lőhető be, és az is illeszkedik az életműhöz (Boy, What We Do in the Shadows), hogy a férfiasság mibenlétét és a kívülállóságot boncolgatja. A Boy maori kiskamasza és a What We Do in the Shadows vámpírjai mind helyüket kereső, szorongó férfiak, még ha ezt Waititi friss humora és abszurd szituációi el is fedik. A Vademberek hajszája valószínűtlen hősei Ricky, a túlsúlyos árva (Julian Dennison) és új nevelőapja, a mogorva Hector (Sam Neill). Egy félreértés folytán üldözöttek lesznek, és ilyetén kénytelenek hosszan rejtőzködni a festői és szerfelett lokálspecifikus bozótosban. Persze lassan összebarátkoznak, a fiú a férfivá válás útjára lép, az öreg pedig tanul némi érzelmi intelligenciát. A rendező új-zélandi vadonja tele van szeretnivaló őrültekkel, s ámokfutásukba olyan jó ritmusban keverednek a megindító pillanatok, hogy a néző észre sem veszi, hogy már nem a röhögéstől könnyezik.

Forgalmazza a Pannónia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.