Film
Makavejev ´94: Lukas lélekkel
Az Örökmozgó régi szép szokásának megfelelően időről időre feleleveníti Dusan Makavejev filmjeit. Most a ´96 nyári menet zajlott, láthattunk Magyarországon eddig ritkán látottat (Védtelen ártatlanság) és eddig egyáltalán be nem mutatott alkotást (Manifesto), viszont így is volt, ami kimaradt. A hiányt pótoljuk, most így tisztelgünk a Mester előtt.
Tulajdonképpen nagy mozgástér (Jean-Luc Soulé, a budapesti Francia Intézet igazgatója)
207 évvel a Bastille bevétele és öt évvel azután, hogy a francia-magyar kulturális kapcsolatok budapesti fellegvára a Fő utcába költözött, úgy fest, a dolog működik.
Hawaii, papaya, biztonságos szex (Red Hot Chili Peppers)
Flea már egy hete Pesten dekkolt ("szétrobbanhatott az agya"), ennyi Red Hot Chili Peppers-plakátot az életében nem láthatott. Először Magyarországon, ezt is megérte, nagyon jó lehetett neki. Aztán befutott a jó öreg Anthony (együtt hozták össze a zenekart úgy tizennégy éve), a zokniügy kicsit elbizonytalanította, egyébként nagyon kedves ember - tizenöt percet kaptunk egymásra.
"A játékosság ott rejtőzik mindannyiunkban" (Székely Gábor, az Új Színház igazgatója)
Volt már a Nemzeti, a Katona igazgatója, vonult már hétéves önkéntes száműzetésbe is, dolgozott Németországban, tanít a Színművészeti Főiskolán, s ´94 óta újra saját színháza van. Az eltelt két évről, évadvégi premierjéről, s ami még közben eszünkbe jutott, arról beszélgettünk vele.
"Megállíthatatlanul dübörgő" (Bill Bruford, King Crimson)
Bill Bruford dobos jelentős hírnevet és pénzt hagyott maga mögött, amikor a népszerűsége csúcsán álló Yes együttesből 1972-ben átigazolt a sokadik újjáalakulásán áteső, bizonytalan jövőjű King Crimsonba. Az együttes vele élte meg pályafutásának legstabilabb és legsikeresebb két évét, mely után Robert Fripp feloszlatta a zenekart. Bruford ennek ellenére nem habozott visszatérni a Crimson későbbi reinkarnációiba, a nyolcvanas évek elején és most, a Petőfi Csarnokban június 19-én dupla trió (két gitár, két basszus, két dob) felállásban fellépő Crimsonba.
A világ legjobb nagykövete (DJ Laurent Garnier)
Egy francia DJ, Laurent Garnier mutatta be május 24-én a budapesti E-Playben, hogyan kell mixelni. A house műfaj meghatározó egyénisége idén lesz 30 éves, és a koncert előtti napon már másodszor kapta meg a világ legjobb DJ-je címet a Music magazintól. A lemezlovasság mellett eddig két saját lemeze jelent meg a részben az ő vezetése alatt álló F-Communications kiadónál.
Táncszínház: Félvilág
Volt itt két táncszínház Hollandiából, a Djazzex és a Conny Janssen Danst: Észak-Magyarországon léptek fel, Sárospatakon, Tiszaújvárosban és Miskolcon, meg az előbbi egyszer a PeCsában - valahogy így szerveződött, valami tartományi kultúrcsere mentén. Viszont egyik jobb volt, mint a másik.
A gonosz mostohára várva (Sigourney Weaver filmsztár)
Színésznô, akire nagyon nehéz romantikus szerepet osztani, hiszen majdnem egy fejjel magasabb, mint Hollywood hôsszerelmesei (na jó, Schwarzeneggernél csak hat centivel). Ahhoz, hogy a nagyközönség elvárásainak megfelelôen egyáltalán leállhasson a kamerák elôtt, mondjuk, Michael Douglasszel csókolódzni, minimum két kissámlit kellene a derék amorózó talpa alá szuszakolni, ami nemcsak macerássá, de veszélyessé is tenné a mutatványt. (Bogart egyszer a bokáját ficamította ki, amikor leesett a sámliról Lauren Bacall-lal vívott csókcsatája közben.) Nem csoda, hogy Sigourney Weaverhez mozgóképes pályafutása során gorillákon (Gorillák a ködben), átjárható testű, de annál gennyesebb asztrállényeken (Szellemirtók I-II.) és egy bolygónyi mindenre képes sav- és tűzálló idegenen kívül (Alien I-II-III.) igazából nem került közel senki.
Film: Az anyja, sorozatgyilkos! (Tökéletes másolat)
Szisztémája. Lóugrásban öl, pókjárásban menekül, rosszul viseli a holdtöltét, a napfogyatkozást, a Nílus áradását.