A nagypapák megint jól odavágnak. Most nem sokat látott zsoldosok vagy élemedett gengszterek képében mutatják meg a jelenkor elpuhult generációinak, hogy milyen (volt) az igazi férfi, hanem mint békességre vágyó, üzleti manipulációk folytán nyugdíjukat elvesztő szakik, akik voltaképpen nem kirabolják a bankot (mert kirabolják, továbbra is erről szól az 1979-es komédia amúgy erősen átdolgozott remake-je), hanem elégtételt vesznek rajta úgy a maguk, mint a többi, úgyszintén kisemmizett sorstárs nevében.
Az akció-vígjátékból kirajzolódó világkép szerfelett egyszerű – ki ne nézné élvezettel a rohadt, mocsadék kapitalisták büntetését? –, a kivitelezés ezerszer bevált, megbízható klisékre támaszkodik, a rendező viccesnek, ill. érzelmesnek szánt jelenetek váltogatásával igyekszik elnyerni az egyszerűbb poénokra s az egyértelmű cukiságra fogékony közönség rokonszenvét. Az alsó középszertől kvalitásos színművészek szokványostól eltérő instruálásával lehetett volna megmenteni a dolgozatot. Ám az erre irányuló törekvés a húzónevek szerződtetésének aktusával lezárult. A hasonló szerepek eljátszásában nagy gyakorlattal rendelkező Michael Caine, Morgan Freeman és Alan Arkin mindössze arra lett felkérve, hogy kissé, politikailag messzemenőkig korrekten karikírozzák az előírás szerinti WASP, fekete, ill. zsidó karakterek waspságát, feketeségét, ill. zsidóságát, továbbá, hogy legjobb modorosságaikkal járuljanak hozzá a feledhetően együgyű produkció sikeréhez.
Forgalmazza az InterCom
