Film

Brazilok

  • - kg -
  • 2017. május 13.

Film

A körülmények azt sugallnák – kell-e sorolnunk, mit jelent ma Magyarországon cigánynak lenni –, hogy felelős filmkészítő csakis komoly arccal nyúlhat a témához. Vagy sem. Ez a sem csak­is valami „én kis falumat” jelenthet, más kiút, mint a mindent megszépítő, vidám meskete, nem nagyon látszik a szóba jöhető műfajok között, ott még nem tartunk, mint az amcsik, akik fekete emberrel játszatták újra A hét mesterlövészt – a Kincsem roma változatára még várnunk kell egy-két évszázadot, de hagyjuk az országunkat mételyező örök telhetetlenséget. Lett egy vidám cigányfilmünk, melyben a cigánysori underdogok fociban győzedelmeskednek a helyi kiskirályok és az általános cigánygyűlölet felett. A helyzet komoly, egyszersmind reménytelen, van is rasszizmus és igény is lenne rá – éppenséggel ezt sem hallgatja el a film, de ha történt már csoda Milánóban (ne a Neckermannt nézd, hanem Vittorio De Sica munkásságát!), miért ne történhetne hasonló a magyar cigánysoron is. A csoda a bevett filmes ügymenet része, jönnie kell, mert erre fut ki minden, a bajnokságot a forgatókönyvírók jó előre megbundázták, a vesztesek felé lejt a pálya, mint a mesében. A magyar vígjáték édes-bús, koltairobis vonulata felfedezte magának a cigányokat, ami elég rosszul hangzik, de a Brazilok nem valami ördögtől való szörnyűség: profi, szórakoztató szakmunka, melynek a focizó papok szép, vígjátéki hagyományára is van gondja. A kényes témák vidám feldolgozásában jöhetne akár a papságon belüli fociszenvedély is, ilyen profizmussal sok mindenből lehet mosolyfakasztó filmet csinálni.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.