Film

Brazilok

  • - kg -
  • 2017. május 13.

Film

A körülmények azt sugallnák – kell-e sorolnunk, mit jelent ma Magyarországon cigánynak lenni –, hogy felelős filmkészítő csakis komoly arccal nyúlhat a témához. Vagy sem. Ez a sem csak­is valami „én kis falumat” jelenthet, más kiút, mint a mindent megszépítő, vidám meskete, nem nagyon látszik a szóba jöhető műfajok között, ott még nem tartunk, mint az amcsik, akik fekete emberrel játszatták újra A hét mesterlövészt – a Kincsem roma változatára még várnunk kell egy-két évszázadot, de hagyjuk az országunkat mételyező örök telhetetlenséget. Lett egy vidám cigányfilmünk, melyben a cigánysori underdogok fociban győzedelmeskednek a helyi kiskirályok és az általános cigánygyűlölet felett. A helyzet komoly, egyszersmind reménytelen, van is rasszizmus és igény is lenne rá – éppenséggel ezt sem hallgatja el a film, de ha történt már csoda Milánóban (ne a Neckermannt nézd, hanem Vittorio De Sica munkásságát!), miért ne történhetne hasonló a magyar cigánysoron is. A csoda a bevett filmes ügymenet része, jönnie kell, mert erre fut ki minden, a bajnokságot a forgatókönyvírók jó előre megbundázták, a vesztesek felé lejt a pálya, mint a mesében. A magyar vígjáték édes-bús, koltairobis vonulata felfedezte magának a cigányokat, ami elég rosszul hangzik, de a Brazilok nem valami ördögtől való szörnyűség: profi, szórakoztató szakmunka, melynek a focizó papok szép, vígjátéki hagyományára is van gondja. A kényes témák vidám feldolgozásában jöhetne akár a papságon belüli fociszenvedély is, ilyen profizmussal sok mindenből lehet mosolyfakasztó filmet csinálni.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.