Film

Csak semmi Roth

Ewan McGregor: Amerikai pasztorál

  • - köves -
  • 2017. május 13.

Film

George Clooney bölcs ember. Első rendezésekor úgy nyilatkozott, hogy azért volt szüksége szuper operatőrre, mert ha ne adj’ isten fel találna sülni rendezőként, legalább jól nézzen ki a film, amit elbaltázott.

Mr. Clooney-nak egyébként semmi köze az Amerikai pasztorál megfilmesítéséhez: ez egy másik rendezéssel kísérletező film­sztár, Ewan McGregor bulija. De micsoda buli ez: Philip Roth Pulitzer-díjas nagyregényét filmre vinni, ez aztán a szép, istenkísértő vállalkozás. Úgy meg aztán még inkább az, hogy tudjuk, az utóbbi időkben ki mindenki sült fel (Al Pacinótól Isabel Coixet-ig számosan) Roth kisebb igényű munkáival. Fenemód ízléses és ízlésesen unalmas próbálkozás volt valamennyi, ebben a mezőnyben szinte gyerekjátéknak ígérkezett diadalt aratni; ha McGregor filmje csak nyomokban tartalmaz egy kis Rothot, már bonthatnánk is a pezsgőt. Ám amit tartalmaz, az kicsit sem Roth: a könyvet alkotó megannyi mondatból, melyek közt – ezt speciel jól vette ki a színész-rendező – van kijelentő, kérdő, felkiáltó, sőt felszólító is, csak valami édes-bús patinát sikerült a vászonra erőltetni. A szöveg­értéssel nincs gond, a filmben, akárcsak a könyv lapjain, az irigyelt zsidó sztársportoló és siksze-szépségkirálynő felesége házassági idilljébe tolakszik be kérlelhetetlenül a korszellem. A mintaszülők gyermekéből nem a kertvárosi értékek folytatója, hanem – mit tesz a kor és a lázadás – szektás terrorista lesz. Történik mindez a vietnami háború idején, a hatvanas évek Amerikájában, a jómódú középosztály mind nagyobb rémületére és a szülők bénító tehetetlensége közepette. E megkapóan egyszerű, olvasónaplószerű olvasatban nagyon jól lehet nagyokat nézni, homlokot ráncolni és lemondóan, félhomályban merengeni – ezek sem lebecsülendő színészi gyakorlatok, épült már nézésből is katedrális és zsinagóga, mindez azonban nem sokat segít. McGregorból akkor sem lett volna megtört, newarki zsidó, ha felkészülés gyanánt éveket tölt egy New Jersey-i kóser mészárszékben. A Clooney-féle módszer – ha nem megy a rendezés, toldd meg egy operatőrrel –, valamit lendíthetett volna a dolgon, erre jó lesz legközelebb figyelni, ha, mondjuk, Michael Bay készít érzékeny adaptációt a Sabbath színházából.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.