Animációs film

Játssz megint velem!

Toy Story 3

  • Iványi Zsófia
  • 2010. június 17.

Film

A folytatás mindig gyanús. Jól sikerült filmeké pláne. Jól sikerült filmek még jobban sikerült folytatásának a folytatásánál pedig csak a szederillatú plüssmacik gyanúsabbak. De róluk később. E nagyfokú bizalmatlanság oka az, hogy el nem tudjuk képzelni, mi újat lehet még mondani egy szép kereken elmesélt, annak rendje és módja szerint lezárt történet szimpatikus szereplőiről - a folytatások (ill. remake-ek) túlnyomó többségének alkotóit láthatóan ugyanez a probléma kínozza.

De a Toystory 3 esetében nincs mitől félni: bár a főszerepekben ugyanazok a már jól ismert játékok domborítanak, mint az első két epizódban (naná, majd lecserélik Woody seriffet vagy a minden felett kánonban örvendező űrmanókat!), nyomát sem észlelni annak, hogy épp az eredeti mese bőrrétegeit nyúzgálnák lefele a készítők. Pedig nagy újdonság nincs a korábbi részekhez képest, kedves kis barátaink élete továbbra is a "játszanak velem - örülök / nem játszanak velem - nem örülök" érzelmi tengely mentén csordogál. Azaz valami mégiscsak megváltozott, pontosabban bekövetkezett az, amitől a 15 éve bemutatott első rész óta parázott az egész játéksereglet: gazdájuk, Andy felnőtt.

És ha ez nem lenne elég baj, a régóta hanyagolt és ezért különféle neurotikus zavarok tüneteit halványan produkáló játékok egy szerencsétlen véletlen folytán elkeverednek otthonról, s egy brutális helyen kötnek ki. Itt gonosz, sikoltozó kis rémek tépik, szaggatják, ütik őket napestig, éjszakáikat pedig a már említett, minden pihesége, puhasága és szederillata ellenére kifejezetten megátalkodott mackó teljhatalma alatt működő rezsim celláiban töltik. Szóval az van, hogy leadták őket egy óvodában, ahol egy megkeseredett, játékgyűlölő medve a főnök. Öröm az ürömben (legalábbis nekünk), hogy a pokoli játszóházban egy nagy rakás új játék (többek között a kisebbségi komplexustól és ruhamániától űzött Ken baba, a szociopata cintányéros majom vagy a shakespeare-i hajlamokkal megáldott sün) is feltűnik, akik nagyszerű és mindig pont időben érkező poénokkal operálnak. A sok-sok verbális és vizuális humorkodás között meg ott figyel a (korábbi epizódokban is jelzett) főprobléma, a feleslegessé válás fájdalma, s a bizonytalan jövő kiváltotta szorongás, amit a komputer animálta lények átérezhetőbben adnak elő sok, hasonló tematikában mozgó hús-vér kollégájuknál.

Az pedig, hogy a legfrissebb kalandokat három dimenzióban adják, éppúgy csak egy élményfokozó részlet, mint a széria nyitódarabjának (ami az első teljesen számítógéppel megalkotott egész estés film) széles körben ünnepelt technológiai újítása volt.

 

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).