A több mint háromezer hazai fesztivál egy év alatt mintegy 4-6 millió látogatót vonz - állítja egy 2008-as felmérés. De, ahogy egyik nyilatkozónk figyelmeztet, ezek háromnegyede nem több "össznépi bográcsozásnál". Annak próbáltunk utánajárni négy nagyon különböző vidéki népünnepély példáján, hogy kik állnak a színfalak mögött, és főleg, hogy milyen koncepciók, finanszírozási lehetőségek és gyakorlati lépések vihetnek sikerre egy valódi fesztivált, illetve hogy milyen kölcsönhatás alakul ki egy országos rendezvény és a neki otthont adó település, régió között.
Fesztivál fesztivált szül
- ezt a tételt bizonyítja a Bánkitó Fesztivál (vagy Bánki-tó, az írásmód kissé zavaros; az időpont viszont fix: augusztus 5-8.). Schönberger Ádám, akit a TÁP Színház oszlopos tagjaként ismerhetünk, négy évvel ezelőtt kezdte el szervezni a Művészetek Völgyében a több néven futó (és Sátoros Ünnepként megboldogult) zsidó kulturális napokat. Tavaly álltak neki önálló helyszínt keresni, mígnem eljutottak a nógrádi üdülőfaluba, Bánkra. A főszervező a fiatalos zsidó kultúrszervezet, a Schönberger által igazgatott, szociális akciócsoportot és fővárosi fesztet (Negyed6 Negyed7) működtető Marom Egyesület. "Mi sem gondoljuk, hogy a zsidóság körül kellene forognia az egész banzájnak, ez a nézőpont inkább azt segíti elő, hogy a tág értelemben vett kisebbségi lét kérdéseivel foglalkozzunk. Ahogy az egyesület, a fesztivál is nagy hangsúlyt fektet a cigány programokra, Szlovákia közelsége pedig szintén tálcán kínálja a témát" - teszi hozzá Schönberger, aki célközönségként a magukat "romkocsmákban rommá ivó" pesti értelmiségiek mellett a zöldaktivistákat és a bicikliseket is említi (ez egy zöldfesztivál: újrahasznosítják, amit lehet, a cangával érkezők pedig kedvezményeket kapnak). "Nyilván az lenne ideális és izgalmas, ha a bánkiak elvegyülnének ebben a közegben - hiszen az általunk exponált társadalmi problémák az ő közegükben talán ritkábban tárgyaltatnak ilyen módon." A rendezvényben benne van a potenciál, hogy a "nógrádiak találkozója" legyen, hiszen a térségben nincsen ilyen jellegű nyári program. A nem éppen fényűző gazdagságáról ismert vidék egyelőre nem támogatja a bánki mulatságot, forrásaik nagy részét a Marom korábbi kapcsolatai, itthoni és külföldi alapítványok biztosítják. A cégeket nehéz meggyőzni arról, hogy érdemes ilyen kis közönséggel bíbelődni (tavaly volt, hogy csak 5-600-an voltak, jobb napokon 1400-an, de az optimális vendégszám ennél nem is jóval nagyobb - kétezer vendégnél sokkal többet nem bír el az amúgy festői helyszín.) "Pedig nekünk nagy előnyünk, hogy a látogatók, tehát a reklámok céltáblái jól azonosítható réteget képeznek: 20-30 éves, fővárosi véleményformáló értelmiségiek, ami ráadásul elég jó célcsoport - véli Schönberger. Ráadásul mi kimondottan elhatárolódunk a máshol jellemző marketingdömpingtől, tehát ha beengedünk egy hirdetőt, az kiemelt pozíciót élvezhetne."
Míg Bánkon a tábor témái és társadalmi küldetése jelentik a szervezőerőt, a legtöbb nyári seregszemle egy-egy zenei stíluson keresztül határozza meg önmagát. Az augusztus közepén (7-e és 21-e között) zajló komolyzenei profilú Zempléni Fesztivált tizenkét éven át igazgatta a Liszt Ferenc Kamarazenekar, 2004-ben pedig a "tradíció és megújulás" hangzatos szlogenjével vette át az Interkultur Hungaria Nkft. és a munkában már azelőtt részt vevő Turjányi Miklós, aki korábban dzsesszharsonásként, énekesként dolgozott, és fokozatosan vált művészből kultúraszervezővé. Szerepvállalásában közrejátszott, hogy jó kapcsolatot ápolt a főtámogató vezérigazgatójával, ez a távközlési vállalat pedig meglepően lelkes volt - meglehetősen szokatlan ugyanis, hogy egy céget nemhogy győzködni nem kellett, hogy adjon pénzt, hanem a korábbi szervezőgárda kihátrálása után még ők kardoskodtak a folytatás mellett. A régi rendszerben ők állták a kiadások felét, és az összegen nem csökkentettek azóta sem - csupán annak aránya változott a források bővülésével: ma 45 millió helyett mintegy 100 millió forinttal gazdálkodhat az operatív munkát végző budapesti rendezvényszervező cég öt munkatársa. "Ez már inkább mecenatúra, mint szponzoráció - állítja Turjányi. - A kéthetes programsorozat ma anyagilag három lábon áll: a főtámogató mellett az állam és a helyi önkormányzatok is beszállnak a finanszírozásba. Az idei költségvetésnek még 15-20 százaléka hiányzik, részben annak 'köszönhetően', hogy az NKA - Harsányi László igazgatónak a tavalyi fesztiválon tett ünnepélyes ígéretével ellentétben - 30 helyett idén csak 24 milliót tudott kiutalni, és az önkormányzatoknál is finoman szólva kevés a pluszpénz, hiszen a környék települései nyakig úsznak a vízben - amiért egyébként a június 18-20-a közötti Zempléni Fesztivál Extra teljes jegybevételét az árvízkárok enyhítésére fordítjuk." Pedig számos kistelepülésnek a Zemplénfeszt rendezvényei jelentik az egyetlen igazi kulturális eseményt. "Minden évben 10-12 faluban vagyunk jelen, vetésforgó rendszerben. A négy városban tartott nagykoncertekkel szemben ezek a programok ingyenesek, és mindig igyekszünk olyan fellépőket hívni, akik kötődnek a helyhez, az ottani emberek életéhez. Herczku Ágnes például abban a makkoshotykai református templomban énekelt, ahol annak idején konfirmált - a csilláron is lógtak, sokan meghatódtak. Tolcsvay Lászlóról kiderült, hogy tényleg Tolcsváról származik a család, nagy örömmel jött Zemplénbe játszani; míg a hagyományőrző ruszin településre, Komlóskára rendszeresen pravoszláv zenét viszünk. De abban is volt némi szerepünk, hogy Mádon felújították az unikális ortodox zsinagógát." A műsorfüzet összeállításakor a lokális kapcsolatok mellett alapszempont a kétirányú közvetítés: "a komolyzene profijai nálunk más műfajokban is kipróbálhatják magukat, de ez fordítva éppúgy igaz, tehát Falusi Mariann a Könyvzene-programmal lép fel, Horváth Charlie-t pedig megkértük, énekeljen inkább dzsesszt." Itt kicsit mást jelent a fesztiválhangulat, nem a megszokott tumultust (a kis férőhelyes helyszínek miatt az össznézőszám alig haladja meg a 12 ezret), hiszen egy-egy kistelepülésre általában egyetlen program jut, meg utána némi bor és pogácsa.
Missziós harcok
Szintén kevés köze van a sátorozós fesztiválfílinghez az idén hétéves Veszprémi Ünnepi Játékok napi egy koncertjének, melyeket július 29-étől négy napon át a vár főterén élvezhetnek azok, akik kipengetik a legkevesebb 7-8 ezres belépőt. Megfordultak már itt Paco de Lucíától kezdve Jan Garbareken át Kocsis Zoltánig sokan: "Veszprém ezt megelőzően, az akkor már négy éve létező és azóta magát szintén országossá kinövő Utcazene Fesztivál mellett az országos pályán nem is játszott, nem is látszott; a mi célunk az volt, hogy országosan elismert, látogatott fesztivált hozzunk létre, amely zeneileg eklektikus, nem kötelezi el magát egy műfaj mellett, hanem az adott műfajokon belül a nemzetközi élvonalat jeleníti meg - meséli Mészáros Zoltán igazgató, a szervező cég kétharmados tulajdonosa. - Számos vidéki fesztivállal együtt, nem tagadom, mi is egyfajta 'missziós harcot' vívunk a fővárosi vízfej ellen." A regionalitás a támogatások megszerzésekor előny is, meg nem is: a "pesti marketingesek" sokszor nem veszik komolyan a vidéki mustrát, de a helyi érdekű cégek könnyebben nyitják meg zsebeiket. Csak a pártoló klub zömében helyi tagjai - magánszemélyek, kisvállalkozók - hárommilliót dobtak össze tavaly. "Évek óta vannak olyan támogatóink, akik több százezer forinttal állnak mögénk, nem kérnek semmit, sokszor azt sem, hogy kiírjuk a nevüket a műsorfüzetbe." A központi támogatások rendszerével azonban Mészáros elégedetlen, hiába, hogy a 130-140 milliós költségvetésük negyede onnan származik (egy másik negyede jegybevételből, Veszprém városa és a szponzorok pedig 15, illetve 35 százalékban szálltak be). "Az állami pénzek terén tovább él a kijáró-lobbizó rendszer, miközben valamilyen szinten a realitások is érvényesülnek - de összességében kissé kaotikus a helyzet. Elképesztően korlátosak a források, amelyek ráadásul fokozatosan szűkülnek. Az meg egyenesen röhej, hogy a kormányzat meghirdette a 'fesztiválturizmus évét', ugyanakkor a korábbi regionális forrásokat - a regionális fejlesztési tanácsok kerete rendezvényekre 2008-ban 1,7 milliárd volt! - egy tollvonással elvonták. Ezzel körülbelül annyit mondtak, hogy csináljátok csak a fesztivált, de pénzt nem adunk hozzá."
A tavaly gründolt dobai Somló Hangja arra lehet példa, milyen az, amikor egy csoport szenvedélye, víziója és egy térség gazdasági érdekei találkoznak. Az APTE Művészeti Egyesület hat éven át rendezte meg a kiscsőszi Pajtafesztivált "vissza a népzenét vidékre" felkiáltással. "A családi hangulatú népművészeti találka kezdte kinőni magát, és nem akartuk, hogy a közönség lerágja a falut, ahogy az Kapolcson történik. Akkor kezdtünk el gondolkozni, hogyan lehetne ezt a hagyományt átalakítva megőrizni" - magyarázza Kovács Norbert fesztiváligazgató, aki korábban már számos nép- és világzenei koncertet hozott tető alá. A Veszprém megyei zsákfaluban idén július 14-18. között megrendezendő - ahogy magát becézi - "Nagyszabású Összművészeti Fesztivál" egyelőre lelkes és ügyes önkéntesek szívügye: az egyesület 20-25 tagja segít, a polgárőrök kocsikat irányítanak, a környék amatőr művészeti csoportjai pedig ingyen eljönnek. A marketingért felelős újságírók is széles jókedvükben végzik dolgukat, fizetést nem vesznek fel, ahogy a szervezők sem: a 20-22 fős stáb egyharmada kap költségtérítést, többre nem futja. De az országos hírű fellépők gázsijához a lelkesedés nem elég. "A helyi bortermelők megértették: ha nincs turizmus, nincs promóció, akkor nem boldogulhatnak, hiába csinálnak csodálatos borokat. Ezért támogatják az egyelőre veszteséges Somló Hangját - meséli Kovács. A terveink szerint szép fokozatosan egész nyárra kiterjedő programsorozattá bővülő fesztivál távlati célja, hogy közönséget teremtsen, reklámot csináljon az ország legkisebb borvidékének. Megdöbbentő amúgy, mennyi mindent el lehet érni minimális pénzből. Tavaly például egész kis reklámhadjárat zajlott le úgy, hogy egy vasat sem költöttünk: országos rádiók és magazinok, sőt az egyik nagy kereskedelmi tévé egyaránt ingyen tette közzé a hirdetésünket. Tudom, naivul hangzik, de nem látok erre más magyarázatot, mint hogy egyszerűen szimpatikus volt nekik az ügy, és ezért mellénk álltak." Az NKA-hoz meg sem próbáltak pályázni, mondván, hogy induló rendezvényeknek nincs esélyük, és a Kovács szerint is elengedhetetlen kilincseléshez sem volt kedvük - anélkül pedig a minisztérium még csak válaszra sem méltatta őket. A Nemzeti Civil Alap nemzetközi keretéből szerzett másfél millióból határon túli fellépőket hívtak, az Agrármarketing Centrum hárommilliójából pedig hagyományos ételek bemutatóját, valamint borkóstolásokat tartanak. "A dobaiak büszkék ránk, és látják, hogy ez megéri nekik: szálláshelyek létesülnek, és a rengeteg közmunka nagyon jól jön sokaknak." Az 1500 forintos napijegy mindenkinek megfizethető, de arra elég, hogy piaéhségét ne ott csillapítsa a művészet szépségeire kevésbé fogékony nagyérdemű. A program összeállításánál fontos szempont volt, hogy olyan közönséget vonzzon, amely potenciális vásárlója a minőségi boroknak - tehát nem éppen a punkbandáké a főszerep. A nép- és világzenei, valamint dzsesszkoncertek az Erdődy-kastély parkjába kerültek, amely jelenleg pszichiátriai intézetként működik. "A betegek besegítenek a pakolásban, és vannak, akiket kiengednek a koncertekre, persze fokozott ápolói felügyelet mellett. Utána még ott maradnak beszélgetni, barátkozni."
