Film

Víziváros

  • Gera Márton
  • 2017. március 9.

Film

Két fiatal hosszú perceken keresztül beszélget, hogy vajon tényleg ott kapni-e a legjobb kávét, ahol éppen ülnek, s kell-e sapesz a magyar tél elviseléséhez. Így kezdődik ez a rövidke, amúgy „középhosszúnak” nevezett film, és hát később sem lesz kevésbé furcsa. Nincs klasszikus narratíva, aki összefüggő történetre vágyik, nyilván csalódni fog; kis pillanatok sorozatát látjuk. Pillanatok Igor (Dömötör András) életéből, aki hazatért Hollandiából, most meg eszi magát, hogy maradjak vagy menjek vissza?

Persze nincs ez ilyen egyértelműen kimondva, a Víziváros inkább metaforákkal dolgozik, de könnyű észrevenni, hogy a húszasok, harmincasok égető problémáit adják fel. Igor talán szereti a sapkás lányt (Kurta Niké), de fogalma sincs, meddig marad az országban, a lány meg már látja előre a kapcsolat végét, de mégis kötődni akar valakihez. Csupa-csupa fontos mai téma, amiről a rendező, Moll Zoltán mindenféle túltolás, szájbarágás nélkül beszél. Hallgatjuk a látszólag semmiről nem szóló dialógusokat, nézzük, hogy Igor és a barátja hogyan rója a budapesti utcákat, s próbál úgy tenni, mintha itt az égvilágon minden rendben volna. Nem meglepő, ha már az első percekben eszünkbe jut a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan; az is ilyen generációs film volt, bár a Víziváros aligha lesz akkora közönségkedvenc, a már-már túlságosan is laza szerkezete, a költőisége nem erre predesztinálja. Utóbbival egyébként nincs különösebb baj, szépen beszélnek a színészek, szépen mondják a néha azért kicsit elvont mondataikat.

Következő vetítés az Art+Cinemában február 10-én

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.