Film

Víziváros

  • Gera Márton
  • 2017. március 9.

Film

Két fiatal hosszú perceken keresztül beszélget, hogy vajon tényleg ott kapni-e a legjobb kávét, ahol éppen ülnek, s kell-e sapesz a magyar tél elviseléséhez. Így kezdődik ez a rövidke, amúgy „középhosszúnak” nevezett film, és hát később sem lesz kevésbé furcsa. Nincs klasszikus narratíva, aki összefüggő történetre vágyik, nyilván csalódni fog; kis pillanatok sorozatát látjuk. Pillanatok Igor (Dömötör András) életéből, aki hazatért Hollandiából, most meg eszi magát, hogy maradjak vagy menjek vissza?

Persze nincs ez ilyen egyértelműen kimondva, a Víziváros inkább metaforákkal dolgozik, de könnyű észrevenni, hogy a húszasok, harmincasok égető problémáit adják fel. Igor talán szereti a sapkás lányt (Kurta Niké), de fogalma sincs, meddig marad az országban, a lány meg már látja előre a kapcsolat végét, de mégis kötődni akar valakihez. Csupa-csupa fontos mai téma, amiről a rendező, Moll Zoltán mindenféle túltolás, szájbarágás nélkül beszél. Hallgatjuk a látszólag semmiről nem szóló dialógusokat, nézzük, hogy Igor és a barátja hogyan rója a budapesti utcákat, s próbál úgy tenni, mintha itt az égvilágon minden rendben volna. Nem meglepő, ha már az első percekben eszünkbe jut a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan; az is ilyen generációs film volt, bár a Víziváros aligha lesz akkora közönségkedvenc, a már-már túlságosan is laza szerkezete, a költőisége nem erre predesztinálja. Utóbbival egyébként nincs különösebb baj, szépen beszélnek a színészek, szépen mondják a néha azért kicsit elvont mondataikat.

Következő vetítés az Art+Cinemában február 10-én

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.