Film

Víziváros

  • Gera Márton
  • 2017. március 9.

Film

Két fiatal hosszú perceken keresztül beszélget, hogy vajon tényleg ott kapni-e a legjobb kávét, ahol éppen ülnek, s kell-e sapesz a magyar tél elviseléséhez. Így kezdődik ez a rövidke, amúgy „középhosszúnak” nevezett film, és hát később sem lesz kevésbé furcsa. Nincs klasszikus narratíva, aki összefüggő történetre vágyik, nyilván csalódni fog; kis pillanatok sorozatát látjuk. Pillanatok Igor (Dömötör András) életéből, aki hazatért Hollandiából, most meg eszi magát, hogy maradjak vagy menjek vissza?

Persze nincs ez ilyen egyértelműen kimondva, a Víziváros inkább metaforákkal dolgozik, de könnyű észrevenni, hogy a húszasok, harmincasok égető problémáit adják fel. Igor talán szereti a sapkás lányt (Kurta Niké), de fogalma sincs, meddig marad az országban, a lány meg már látja előre a kapcsolat végét, de mégis kötődni akar valakihez. Csupa-csupa fontos mai téma, amiről a rendező, Moll Zoltán mindenféle túltolás, szájbarágás nélkül beszél. Hallgatjuk a látszólag semmiről nem szóló dialógusokat, nézzük, hogy Igor és a barátja hogyan rója a budapesti utcákat, s próbál úgy tenni, mintha itt az égvilágon minden rendben volna. Nem meglepő, ha már az első percekben eszünkbe jut a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan; az is ilyen generációs film volt, bár a Víziváros aligha lesz akkora közönségkedvenc, a már-már túlságosan is laza szerkezete, a költőisége nem erre predesztinálja. Utóbbival egyébként nincs különösebb baj, szépen beszélnek a színészek, szépen mondják a néha azért kicsit elvont mondataikat.

Következő vetítés az Art+Cinemában február 10-én

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Egy tipikus NER-karrier

Magyar Péter fent említett sajtótájékoztatója után egy eddig viszonylag ismeretlen informatikai vállalkozó, Vertán György is a reflektorfénybe került, mivel Magyar azt állította, hogy volt felesége, Varga Judit, illetve volt barátnője, Vogel Evelin Vertántól kap „apanázst”, az egyik átutalással, a másik készpénzben. Mindez azért zajlik így, mert az üzletember Kubatov Gábor barátja.

A kezükben robbanhat föl

Egészen elképesztő, mi zajlik itt vasárnap délután óta, amikor Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fidesz manipulált, részben mesterséges intelligencia segítségével előállított hangfelvételekkel lejáratókampányt indít ellene.

„Sorok kígyóznak”

A színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként. Aztán visszatért hazájába, a háború kitörése is ott érte. Az ukrajnai színházi állapotokról kérdeztük.

Mindent a 25-re

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.