Film

Víziváros

  • Gera Márton
  • 2017. március 9.

Film

Két fiatal hosszú perceken keresztül beszélget, hogy vajon tényleg ott kapni-e a legjobb kávét, ahol éppen ülnek, s kell-e sapesz a magyar tél elviseléséhez. Így kezdődik ez a rövidke, amúgy „középhosszúnak” nevezett film, és hát később sem lesz kevésbé furcsa. Nincs klasszikus narratíva, aki összefüggő történetre vágyik, nyilván csalódni fog; kis pillanatok sorozatát látjuk. Pillanatok Igor (Dömötör András) életéből, aki hazatért Hollandiából, most meg eszi magát, hogy maradjak vagy menjek vissza?

Persze nincs ez ilyen egyértelműen kimondva, a Víziváros inkább metaforákkal dolgozik, de könnyű észrevenni, hogy a húszasok, harmincasok égető problémáit adják fel. Igor talán szereti a sapkás lányt (Kurta Niké), de fogalma sincs, meddig marad az országban, a lány meg már látja előre a kapcsolat végét, de mégis kötődni akar valakihez. Csupa-csupa fontos mai téma, amiről a rendező, Moll Zoltán mindenféle túltolás, szájbarágás nélkül beszél. Hallgatjuk a látszólag semmiről nem szóló dialógusokat, nézzük, hogy Igor és a barátja hogyan rója a budapesti utcákat, s próbál úgy tenni, mintha itt az égvilágon minden rendben volna. Nem meglepő, ha már az első percekben eszünkbe jut a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan; az is ilyen generációs film volt, bár a Víziváros aligha lesz akkora közönségkedvenc, a már-már túlságosan is laza szerkezete, a költőisége nem erre predesztinálja. Utóbbival egyébként nincs különösebb baj, szépen beszélnek a színészek, szépen mondják a néha azért kicsit elvont mondataikat.

Következő vetítés az Art+Cinemában február 10-én

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.