Film

Jackie

  • 2017. március 9.

Film

Az igyekvő profizmussal kivitelezett film az egykori first ladyt állítja bár a középpontba, mégis az 1963-ban meggyilkolt Kennedy elnököt exhumálja és temeti újra: nyáltengerbe.

A gyilkosságot, az országot ért traumát s magát a Kennedy családot eleddig azzal az igénnyel jelenítették meg mozgóképen (dokumentumfilm, politikai thriller és epikus filmsorozat egyaránt készült), hogy valamit, ha megértetni nem is tud, de legalább körbejárjon, konstatáljon, megfigyelés, elemzés tárgyává tegyen. Jelen alkotás nem bíbelődik talányok bogozgatásával, összefüggések megvilágításával. A tények mellé költött szcenárió kizárólag Jacqueline Kennedy idealizált alakjára: fájdalmára, gyászára koncentrál, s az özvegy határozott kiállásának köszönhetően megszervezett temetésre, amely a tömegek s az egész világ számára átélhetővé tette férje nagyszerűségét s az országot halálával ért veszteséget.

A film Kennedyje gáncstalan hős és lovag (elnökségének idejét konkrétan is Camelothoz hasonlítja felesége – ahol nyilván JFK volt Arthur király), akinek apró emberi hibáira is csak célozgatni illik. De az Oscar-kompatibilis alakítást nyújtó Natalie Portman sem a valóságos Kennedynét alakítja, hanem egy fenséges, a Nemzet Életerejét megjelenítő ikont, akit egyszerűen Amerika Anyjának neveznek a filmben. Amit épp e miatt a szentimentális hatásvadászat miatt nem lehet komolyan venni. Pedig Kennedy emberi esendőségeivel együtt volt nagy elnök, s felesége azzal együtt viselte bátran a gyászt s járult hozzá férje emlékének megőrzéséhez, hogy nem volt szent.

A Mozinet bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.