Az igyekvő profizmussal kivitelezett film az egykori first ladyt állítja bár a középpontba, mégis az 1963-ban meggyilkolt Kennedy elnököt exhumálja és temeti újra: nyáltengerbe.
A gyilkosságot, az országot ért traumát s magát a Kennedy családot eleddig azzal az igénnyel jelenítették meg mozgóképen (dokumentumfilm, politikai thriller és epikus filmsorozat egyaránt készült), hogy valamit, ha megértetni nem is tud, de legalább körbejárjon, konstatáljon, megfigyelés, elemzés tárgyává tegyen. Jelen alkotás nem bíbelődik talányok bogozgatásával, összefüggések megvilágításával. A tények mellé költött szcenárió kizárólag Jacqueline Kennedy idealizált alakjára: fájdalmára, gyászára koncentrál, s az özvegy határozott kiállásának köszönhetően megszervezett temetésre, amely a tömegek s az egész világ számára átélhetővé tette férje nagyszerűségét s az országot halálával ért veszteséget.
A film Kennedyje gáncstalan hős és lovag (elnökségének idejét konkrétan is Camelothoz hasonlítja felesége – ahol nyilván JFK volt Arthur király), akinek apró emberi hibáira is csak célozgatni illik. De az Oscar-kompatibilis alakítást nyújtó Natalie Portman sem a valóságos Kennedynét alakítja, hanem egy fenséges, a Nemzet Életerejét megjelenítő ikont, akit egyszerűen Amerika Anyjának neveznek a filmben. Amit épp e miatt a szentimentális hatásvadászat miatt nem lehet komolyan venni. Pedig Kennedy emberi esendőségeivel együtt volt nagy elnök, s felesége azzal együtt viselte bátran a gyászt s járult hozzá férje emlékének megőrzéséhez, hogy nem volt szent.
A Mozinet bemutatója
