Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Film

Volt egyszer egy család

Film

A szicíliai Ciraulo család szegénységben, de a klasszikus olasz családmodell adta viszonylagos boldogságban él egy lepusztult lakótelepen. Gondoskodó, de frusztrált pater familias, elhasznált, de szerető anya, nagyszülők és két gyermek.

De a kislányt megöli egy maffialeszámolás eltévedt golyója. Az járja a környéken, hogy az áldozatok családjának ilyenkor busás kártérítés jár, ami keserves várakozás után végre megérkezik, s a családfő egy Mercedest vesz belőle...

Ahhoz, hogy a filmet élvezni tudjuk, túl kell tenni magunkat a karikírozásig fokozott színészi játékon (mely az összes olasz sztereotípiát felvonultatja), a néhol stilizált, teátrális nagyjeleneteken, melyek szöges ellentétben állnak a film nagy részét uraló realista tónussal. A család elnagyolt figurái aprólékosan megrajzolt miliőbe szorulnak, amiért egyikőjükkel sem tudunk igazán azonosulni. A komikus(nak szánt) jeleneteket hirtelen felváltó tragikus fordulatokkal pedig a rendező Fellini, Tornatore és az olasz operák fogásai mellett a neorealizmus éles hangnemváltásait is igyekszik megidézni, kimondottan invenciózus operatőri munka mellett, s ezúttal a narrátor felléptetése is indokoltnak hat. Daniele Cipri miliőfestésben is kiváló: szinte érezzük az életet rejtetten átszövő maffia szálait vagy a 70-es évek délolasz nyomorát. A film végi csavar pedig tényleg megéri az eleinte elvesztegetettnek hitt 90 percet. Mégis, az Arany Oroszlánra jelölt bizarr (és néhol kifejezetten idegesítő) családi drámához kell egy adag türelem.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Előző cikk a rovatban The National: Trouble Will Find Me
Következő cikk a rovatban Téged akarlak

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Kritika

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

Kritika

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.
Szintén zenész

Kritika

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

Kritika

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Kritika

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

A szerk.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

A szerk.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Külpol

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

Külpol

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.
„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Belpol

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.