Lemez

The National: Trouble Will Find Me

Film

A két testvérpárt is a soraiban tudó The National a türelmesen építkező zenekarok iskolapéldája. Első három lemezük szinte egyáltalán nem fogyott, a negyedikből már elment egy kicsi, a három évvel ezelőtti High Violet pedig egyszer csak az elitbe repítette őket. Ami nem is csoda, hiszen az lett az eddigi legjobb lemezük olyan megunhatatlan dalokkal, mint az Anyone's Ghost vagy a Bloodbuzz Ohio.

A tesók és Matt Berninger frontember a Szigetet is érintő turnéjukat követően pihentek egyet, majd előbb kampányoltak egy nagyot Barack Obama újraválasztásáért, aztán elkészítették a hatodik lemezüket.

A Trouble Will Find Me vendéglistája ígéretes: itt van többek között St. Vincent, Sufjan Stevens, Sharon Van Etten, valamint Richard Reed Perry az Arcade Fire-ből - valószínűleg neki is köszönhető, hogy a Sea Of Love hangulata jelentős mértékben az ő zenekarát idézi. Ami már jelzi, hogy a National egyre jobban távolodik a Joy Divisiontől - a dalokra és az énekstílusra sok esetben inkább magasztos hangvétel jellemző. Azért Ian Curtisék még ott lebegnek a Demons énektémájában és a Graceless sodró lendületű basszusfutamában is, de ennél több pastiche-sel nem lehet vádolni az indie demokratákat. Ráadásul sokkal őszintébbek a szövegek, lásd pl. a Don't Swallow The Cap sorait: "Ha sírni akarsz látni, csak játszd le nekem a Let It Be-t vagy a Nevermindot". Összességében a Trouble... egy hajszállal a High Violet alatt marad, pozitív hangvétele viszont dicséretes - nem lehet nagy baj, ha már ők is azt éneklik, hogy "élve jutunk a mennyországba".

4AD/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.