Lemez

The National: Trouble Will Find Me

Film

A két testvérpárt is a soraiban tudó The National a türelmesen építkező zenekarok iskolapéldája. Első három lemezük szinte egyáltalán nem fogyott, a negyedikből már elment egy kicsi, a három évvel ezelőtti High Violet pedig egyszer csak az elitbe repítette őket. Ami nem is csoda, hiszen az lett az eddigi legjobb lemezük olyan megunhatatlan dalokkal, mint az Anyone's Ghost vagy a Bloodbuzz Ohio.

A tesók és Matt Berninger frontember a Szigetet is érintő turnéjukat követően pihentek egyet, majd előbb kampányoltak egy nagyot Barack Obama újraválasztásáért, aztán elkészítették a hatodik lemezüket.

A Trouble Will Find Me vendéglistája ígéretes: itt van többek között St. Vincent, Sufjan Stevens, Sharon Van Etten, valamint Richard Reed Perry az Arcade Fire-ből - valószínűleg neki is köszönhető, hogy a Sea Of Love hangulata jelentős mértékben az ő zenekarát idézi. Ami már jelzi, hogy a National egyre jobban távolodik a Joy Divisiontől - a dalokra és az énekstílusra sok esetben inkább magasztos hangvétel jellemző. Azért Ian Curtisék még ott lebegnek a Demons énektémájában és a Graceless sodró lendületű basszusfutamában is, de ennél több pastiche-sel nem lehet vádolni az indie demokratákat. Ráadásul sokkal őszintébbek a szövegek, lásd pl. a Don't Swallow The Cap sorait: "Ha sírni akarsz látni, csak játszd le nekem a Let It Be-t vagy a Nevermindot". Összességében a Trouble... egy hajszállal a High Violet alatt marad, pozitív hangvétele viszont dicséretes - nem lehet nagy baj, ha már ők is azt éneklik, hogy "élve jutunk a mennyországba".

4AD/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."