Most a távolba (London) bujdokolt macsó hazatér, s mivel régi babája helyett egy ruganyos testű, egyszersmind tehetségkutatóba való énekhangú karatéka kerül a képbe, hősünk lelkében még a korábbinál is tajtékzóbb viharok dúlnak. Kinek a szívét hódítsa meg, s kiét törje össze?
A Három méterrel a felhők felett c. opusban megalapozott, majd itt tovább szőtt (a szó jelentéstartalmának degenerálódása következtében "romantikusként" jellemezhető) szcéna tudatosan használja a szappanoperák szélsőséges, mégis egysíkú jellemeit, számtalan banális eseményt gabalyító cselekményvezetését. Így kerüli ki, hogy a film közegét adó valóságra a legcsekélyebb mértékben is reflektáljon: a spanyol ifjúság munkanélküliségtől, jövőtlenségtől, kiábrándultságtól terhelt jelene ugyanis nem pont a különféle szentimentális kavarásokról és az aranyifjak James Dean-filmeket majmoló erőfitogtatásáról szól. Viszont a célközönség sem akar mást, mint saját problémái elől egy érzelmektől túlfűtött álomvilágba menekülni, ahol erősen maszkulin, mégis érzékeny férfiak és szépséges, finom, mégis öntudatos nők szigorúan magánéleti hányattatásai andalítják.
F. G. Molina rendező újítása, hogy mindezt nem tévészériák végeláthatatlan évadaiban meséli el, hanem kétórányi, technikai értelemben filmes igényességgel kivitelezett, esztétikai értelemben magazin-egyszerűségű etapokban.
Forgalmazza az ADS Service
