Szegény ember Rockyja

Warrior - A végső menet

  • - kg -
  • 2012. március 10.

Film

Szezonjuk van a kevert harcművészeteknek. A bűn hálójában főszereplője egy MMA-bajnoknő, aki színészkedik, a Warriorban pedig két színész adja a ketrecharcost. Mostanában új szelek fújnak a sportfilmek piacán, A harcosban inkább a családi életet mutatták, mintsem a bokszot, a Pénzcsinálóban pedig inkább Brad Pittet, mint a baseballt - innen nézve a Napfény íze is sportfilm, hiszen 170-ből pár perc a páston zajlik.


 

Hál' istennek, a Warrior olyannyira ódivatú, hogy a Rocky már-már formabontó alkotásnak tűnik mellette. Ámbár a családi vonal azért itt is kicsit túl van hajtva. A testvéri szeretet szép dolog, de a családi traumák ketrecharc közbeni kibeszélése könnyen szétfeszíti a ketrec és a műfaj kereteit. Tom Hardy és Joel Edgerton elhidegült testvérek és egymásnak feszülő harcosok súlyos családi háttérrel terhelve. Nick Nolte egymaga testesíti meg a súlyos családi hátteret, a színész puszta látványa is a nehéz gyermekkor képzetét kelti, pedig még nem is mondott semmit. A könnyező Nolte egymaga van olyan brutális, mint mikor Koba, a posztszovjet pankrátor nekimegy a poszt-középiskolai tanárt játszó Edgertonnak, Hardy pedig tényleg úgy fest, mintha Nolte génjeit örökölte volna. Értette a dolgát, aki a szerepeket kiosztotta, de az is, aki felosztotta a jeleneteket a család és a ketrec (köszönjük az analógiát, de majd máskor) között, mert a fele-fele mégiscsak egy sokkal becsületesebb arány, mint az 1/4 boksz, 3/4 anyakomplexus, vagy a kicsi baseball, sok Brad Pitt.

A Parlux Entertainment bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.