Szegény ember Rockyja

Warrior - A végső menet

  • - kg -
  • 2012. március 10.

Film

Szezonjuk van a kevert harcművészeteknek. A bűn hálójában főszereplője egy MMA-bajnoknő, aki színészkedik, a Warriorban pedig két színész adja a ketrecharcost. Mostanában új szelek fújnak a sportfilmek piacán, A harcosban inkább a családi életet mutatták, mintsem a bokszot, a Pénzcsinálóban pedig inkább Brad Pittet, mint a baseballt - innen nézve a Napfény íze is sportfilm, hiszen 170-ből pár perc a páston zajlik.


 

Hál' istennek, a Warrior olyannyira ódivatú, hogy a Rocky már-már formabontó alkotásnak tűnik mellette. Ámbár a családi vonal azért itt is kicsit túl van hajtva. A testvéri szeretet szép dolog, de a családi traumák ketrecharc közbeni kibeszélése könnyen szétfeszíti a ketrec és a műfaj kereteit. Tom Hardy és Joel Edgerton elhidegült testvérek és egymásnak feszülő harcosok súlyos családi háttérrel terhelve. Nick Nolte egymaga testesíti meg a súlyos családi hátteret, a színész puszta látványa is a nehéz gyermekkor képzetét kelti, pedig még nem is mondott semmit. A könnyező Nolte egymaga van olyan brutális, mint mikor Koba, a posztszovjet pankrátor nekimegy a poszt-középiskolai tanárt játszó Edgertonnak, Hardy pedig tényleg úgy fest, mintha Nolte génjeit örökölte volna. Értette a dolgát, aki a szerepeket kiosztotta, de az is, aki felosztotta a jeleneteket a család és a ketrec (köszönjük az analógiát, de majd máskor) között, mert a fele-fele mégiscsak egy sokkal becsületesebb arány, mint az 1/4 boksz, 3/4 anyakomplexus, vagy a kicsi baseball, sok Brad Pitt.

A Parlux Entertainment bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."