Tévétorrent

Welcome To Sweden

  • G. A.
  • 2015. január 19.

Film

Úgy indulunk, mintha Bayer Zsolt készített volna egy sorozatot a székelyekről, akik kétpercenként kifektetik a nézőt egy-egy szellemes & mély szentenciával, majd a Jóisten melléjük telepedik a söntésnél, hogy együtt kérjék ki deciben a pálinkát (a háttérben vidám barnamedvék kergetőznek rövidgatyás vándorokkal).

Úgy az első két rész után a nézőt az elemi kíváncsiság ragasztja elsősorban a sorozathoz, hogy vajon az alkotók mivel ellensúlyozzák majd a skandináv közhelyek lefegyverző parádéját – és ha nem volna az egész annyira lehangoló, még radikálisnak is tekinthetnénk, hogy egyáltalán semmivel. Az Amerikából szívügyi okokból Svédországba emigráló Bruce-t követve rácsodálkozhatunk arra, hogy az ország összes lakosa magas, szőke, és szeret lerészegedni a szaunában, ahová – kapaszkodjanak meg – pucéran vonulnak be ezek a furcsa nyelven hadaró, maguknak való formák. Olyan világban járunk, ahol a Volvók sohasem karamboloznak, mindenki tud angolul, a faji/vallási/politikai feszültségeket meghaladták rég, ha pedig épp nincs munkád, a közvetítőközpont azonnal segít – vagyis konfliktusok sincsenek, és így tulajdonképpen cselekményről sem beszélhetünk, ami elég bátor húzás egy nem különösebben vicces sitcomtól.

Jó hír ellenben, hogy Amy Poehler ezerszer szellemesebb az öccsénél, a kreátorként és főszereplőként is bevetett Gregnél, a svéd anyóst alakító Lena Olin pedig a hatvanhoz közel is káprázatos jelenség. Kettő-null a nőknek – de mi itt, a haladó Európában azért már nem érjük be ennyivel.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.