Zárt intézet és kényszergyógykezelés – két olyan fogalom, amely életének utolsó időszakában a legnagyobb magyart éppúgy rémítette, akárcsak a szovjet világ bátor ellenzéki értelmiségijeit. Alekszandr Kuznyecov – a Verzió fesztiválon szereplő, Használati útmutató a szabaduláshoz című – dokumentumfilmjében most nem történelmi hősök, hanem két, az átlagnál valamivel nehezebb felfogású és sokkalta hányatottabb gyermekkort megélő orosz lány szembesül szabadságjogainak diagnózisokon alapuló felfüggesztésével. Az akár életfogytig is tartó jogfosztás állapotát egy kelet-szibériai intézetben szenvedi el – számos társával együtt – a két barátnő, Julija és Kátya, s habár a környezet barátságosabb az európai néző által vártnál, mi több, még szeretetteljesnek is mondható, azért a lányok küzdelme a szabadulásért és az önrendelkezési jog visszaszerzéséért nagyon is érthető.
| ||
Persze tudjuk, a dokumentumfilm hagyományosan a reménytelen helyzetek műfaja, így nem lepődünk meg azon, hogy hamar feltárul előttünk a jelen idejű (és egyúttal örök) orosz bürokrácia feneketlen mélysége, ahol a dermesztően fagyott arcú bírónő gyermekkorban fölvett állapotfelmérések alapján hozza meg és darálja el ítéletét, továbbra is fönntartva felnőtt emberek jogfosztottságát. A film végére azért mégis összejön egy siker: az egyik lány visszanyeri a szabadságát és vonatra száll, hogy megkezdhesse a maga önálló életét. A néző pedig vegyes érzésekkel szemléli a megindító záróperceket. Nemcsak azért, mert a másik lány helyzetének látványos vigasztalansága már-már a hatásvadászat látszatába keveri a film alkotóit, hanem mivel általánosságban sejti, mi is várhat Julijára kinn, a szabadságban, amelyért oly kitartóan küzdött.
Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest
