Nagyon zavarba ejtő, amikor egy nem különösebben jelentős film megragadja a „korszellemet”. A címbeli Idegpálya egy online közösségi játék, melyben a felhasználók Játékosokra és Nézőkre oszlanak: a Nézők vadabbnál vadabb feladatokat adnak a Játékosoknak, akik egy-egy kunszt végrehajtása után pénzt kapnak. Hiába a bájos főszereplők és az ő unalmas szerelmi bonyodalmaik, a történet főhőse a játék. Ahogy egyre jobban megismerjük a menetét, úgy bontakoznak ki korunk égető kérdései a közösségi média sajátos működésmódjáról. Hogyan gyűjt rólunk adatokat egy-egy szolgáltató? Hogyan hasznos, társadalmat védő eszköz és destruktív fegyver egyszerre az online mozgalmakat működtető bázisdemokrácia? Hogyan demokratizálja és egyszerre értékteleníti el a hírnevet a közösségi média? Hogyan fonódik össze egyre jobban az online és offline tér? Az Idegpálya adatokat gyűjt (pénzt utal a bankszámlánkra vagy semmissé teszi az összes megtakarításunk), híressé tesz vagy megszégyenít, alternatív nyilvánosságot teremt és életeket tesz tönkre.
A film azzal a formai problémával is eljátszik, hogy hogyan lehet a közösségi média működésmódját filmre ültetni: mivel főleg a külsődleges jegyekkel kísérletezik – és nem a szerkezettel –, ebben nem sok újat tud nyújtani. Ami egy kicsit nagyobb baj, hogy néha túlságosan is elhiszi magáról, hogy okos (egy ilyen filmben kissé idegenül hat A világítótoronyból vett céltalan idézetekkel dobálózni). Lelke mélyén ez a mozi love story/egy félénk lány fejlődéstörténete, hatásos akciójelenetekkel és némi agyi aktivitással.
Forgalmazza a Freeman Film
