Film

Idegpálya

Film

Nagyon zavarba ejtő, amikor egy nem különösebben jelentős film megragadja a „korszellemet”. A címbeli Idegpálya egy online közösségi játék, melyben a felhasználók Játékosokra és Nézőkre oszlanak: a Nézők vadabbnál vadabb feladatokat adnak a Játékosoknak, akik egy-egy kunszt végrehajtása után pénzt kapnak. Hiába a bájos főszereplők és az ő unalmas szerelmi bonyodalmaik, a történet főhőse a játék. Ahogy egyre jobban megismerjük a menetét, úgy bontakoznak ki korunk égető kérdései a közösségi média sajátos működésmódjáról. Hogyan gyűjt rólunk adatokat egy-egy szolgáltató? Hogyan hasznos, társadalmat védő eszköz és destruktív fegyver egyszerre az online mozgalmakat működtető bázisdemokrácia? Hogyan demokratizálja és egyszerre értékteleníti el a hírnevet a közösségi média? Hogyan fonódik össze egyre jobban az online és offline tér? Az Idegpálya adatokat gyűjt (pénzt utal a bankszámlánkra vagy semmissé teszi az összes megtakarításunk), híressé tesz vagy megszégyenít, alternatív nyilvánosságot teremt és élete­ket tesz tönkre.

A film azzal a formai problémával is eljátszik, hogy hogyan lehet a közösségi média működésmódját filmre ültetni: mivel főleg a külsődleges jegyekkel kísérletezik – és nem a szerkezettel –, ebben nem sok újat tud nyújtani. Ami egy kicsit nagyobb baj, hogy néha túlságosan is elhiszi magáról, hogy okos (egy ilyen filmben kissé idegenül hat A világítótoronyból vett céltalan idézetekkel dobálózni). Lelke mélyén ez a mozi love story/egy félénk lány fejlődéstörténete, hatásos akciójelenetekkel és némi agyi aktivitással.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.