Interjú

„Kaptunk-e elegendő szeretetet?”

Maren Ade filmrendező

Film

A harmincas német rendezőnő filmje, a Toni Erdmann egy tragikomédia az infantilis apáról, aki álnéven igyekszik visszahódítani Bukarestben dolgozó munkaalkoholista lányát.

Magyar Narancs: Nem volt kissé csalódott, hogy az egyöntetűen pozitív közönség- és kritikai fogadtatás ellenére nem nyert Arany Pálmát a Toni Erdmann Cannes-ban?

Maren Ade: Úgy gondoltam, pár napfényes napot töltök a családommal a fesztiválon, álmomban sem hittem volna, hogy ilyen visszhangja lesz a filmnek. A Fipresci-díjat pedig komoly elismerésnek tekintem. Hab a tortán, hogy Oscarra is nevezték a filmet.

MN: A Toni Erdmann az érzelmek hullámvasútjára ülteti a nézőjét egy bohém apával, aki szerepjátékkal készül visszahódítani elveszett lányát.

MA: Komédiára készültem, tragikomédia lett belőle. A családon belüli kapcsolatokat mindig nagyon statikusnak tartottam. Mindenki egy meghatározott, leosztott szerepet játszik szinte rituálészerűen, amit nagyon nehéz áttörni. Szülő-gyerek viszonylatban különösen rögzülnek ezek a szerepek. Gondoltam, nézzük meg, hogy mi történik két totálisan eltérő jellemű ember esetében. Úgy, hogy az egyikük gátlástalanul kilép a rögzült szerepéből, s álruhás idegenként bukkan fel a másik életében. És ezzel az új kommunikációs formával a humor, a helyzetkomikumok, a viccelődés nyelvén próbál utat találni hozzájuk.

MN: Mennyire önéletrajzi ihletésű a bohóckodó apa figurája?

MA: Sok helyzetet humorral oldunk meg a családban, ami főleg az édesapámnak köszönhető. Arra persze soha nem vetemedne, hogy műfogsort és parókát viseljen, mint Erdmann. Gyakran a kétségbeesés, a reménytelen, vesztes helyzetek szülik a humort. Az individuális humorban hiszek, ami sok esetben lehet mentőöv, menekülés valami elviselhetetlen elől, vagy éppen a markáns véleménynyilvánítás eszköze.

MN: Conradi papa tehát éktelen sárga műfogsorral és sörényszerű parókában jelenik meg Toni Erdmannként.

MA: Sokat kutakodtam az amerikai filmkomédiák területén. Tudtam, ha nem sül el jól az első jelenet a bárban, amikor az apa Toni Erdmannként mutatkozik be, akkor az egész filmnek lőttek. Az amerikai stand up komikusok közül Louis C.K.-t találtam érdekes figurának, de a legnagyobb hatással a 70-es évek nagy komikusa, Andy Kaufman volt Toni alakjára, különösen a bárénekes és Tony Clifton rosszfiú figurája. Kaufmannak tisztelegve választottam a nevét. Az Erdmann rá­adásul elég gyakori és kissé viccesen hangzó név németül.

MN: Alapvetően színházi színészekkel dolgozott.

MA: Rengeteget castingoltunk, olyan színészek kellettek, akik között működött az összhang érzelmek, humor, spontaneitás terén. Az én szememben apa és lánya egymás tükörképei és ellentétpárja egyben. A hatvannyolcas nemzedék szabadságeszményét viszi tovább a bohém apa, és értetlenül áll a globalizált világ előtt, ami „elvette” tőle a lányát.

MN: A film végső soron az intimitás deficitjéről szól.

MA: Tény, hogy a mai ember legfontosabb önmeghatározása a munka, vagy azért, mert szinte semmi másra nem jut ideje az örökös hajtásban, megfelelési kényszerben, vagy azért, mert reménytelenül küzd, hogy megfelelő munkát találjon. Szerintem viszont személyes hozzáállás kérdése, hogy valaki képes legyen úgy végezni a feladatait, hogy örömét lelje bennük, de ne rokkanjon bele, s kialakítson egy stabil értékrendet, önértékelést. És akkor megint visszatérhetünk a családhoz: a saját és a körülöttem élő emberek életén keresztül is azt látom, mennyire meghatározó, hogy milyen mintákat hozunk magunkkal otthonról. Kaptunk-e elegendő szeretetet, elismerést, védelmet a szüleinktől, hogy magabiztos, ön­azonos felnőttekké váljunk.

MN: Miért éppen Bukarestben, egy multicég ottani székhelyén játszódik a történet? Jelent valamit Románia német szemmel?

MA: A külföld mindig ad egy mélyebb rátekintést az otthonról hozott problémákra. Ezért is volt alapkérdés a film szempontjából, hogy idegen környezetben játszódjon. Romániát, Bukarestet azért találtam érdekesnek, mert a rendszerváltás óta számos német cégnek vannak romániai érdekeltségei, leányvállalatai. Jelen esetben is multinacionális cégről van szó. Az is érdekes téma, ahogy a németek külföldön viselkednek. Még jobban felerősödnek a társadalmi hierarchia kérdései a vezetők és az alkalmazottak között. Egy német üzletember külföldön, kiváltképpen egy kelet-európai országban sokkal több kiváltságot, kivételezett bánásmódot követel meg magának. Az üzleti tárgyalások, unalmas partik, egzisztenciaharcokkal megspékelt csapatépítő tréningek közege remek filmes téma. Nem is ez az első román üzleti környezetben játszódó német film, gondoljon csak az Agyő, Bukarestre (Offset)! Ebbe a protokollszabályok szerint működő világba ront bele a maga vulgáris vicceivel, harsány humorával, hamis személyazonosságával az imposztor Toni Erdmann.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.