étel, hordó

Agora – Tatabánya

  • ételhordó
  • 2017. május 6.

Gasztro

Tatabánya összefércelt város, négy település egyesítése után jött létre 1947-ben. Történelmi városközpontja nincsen, amit itt centrumnak hívnak, valójában egy kijelölt terület a panelek árnyékában, leginkább sztráda menti bevásárlóközpontra emlékeztet. 1985-ben húzták fel ide a Közművelődés Házát, ami ma már a Vértes Agorája nevet viseli. A programfüzetben Miklósa Erika áriaestjétől a Dumaszínházig változatos a kínálat, de sehol egy mulatós est, egy Trianon-parti, egy pálinkakóstoló. A vendéglátást a házban lévő, ám külön bejáratú Agora kávézóra és étteremre bízták; a honlapjukon olvasható referenciák alapján úgy tűnik, hogy a fellépő művészeket is itt szokták megetetni. Fábry Sándor a krémest, Kern András és Hernádi Judit a kávét dicséri, a Budapest Bár csapata szerint „csuda jó volt minden étel és ital”.

Azt nem mondhatnánk, hogy a berendezés az épülethez illeszkedne. Az Agora belseje a jól kiválogatott antik dekorációnak köszönhetően még a modern feliratok és térelemek ellenére is inkább egy régi cukrászdára emlékeztet. Hétköznap kora délutánhoz képest elég sokan vannak, de mintha mindenki csak kávézni vagy süteményezni jött volna, a felszolgáló meg is lepődik, amikor az ételek felől érdeklődünk. A napi krémlevest (650 Ft) simán leburgonyázza, miközben az zeller, de különben teljesen oké. A sonkás tagliatelle (1750 Ft) egy menő olasz étteremben is nyerő volna, a tészta tökéletes „al dente”, a fokhagymás olívaolaj szinte belesimul, és a sonka sem tűnik a szokásos gépi terméknek. Ennél is jobban meglepődünk az omlós báránytekercsen (3550 Ft), ami valahol félúton van a burger és a sült hús között, de mindkettőnek kizárólag a jó tulajdonságaival. Remekül passzol hozzá az ún. zöldséges nudli, amit az étlap szerint zöldborsóból, tárkonyból, gyökérből, karfiolból és mustármagból ke­vertek – magunktól biztosan nem jöttünk volna rá.

A végére marad a belga csokitorta (790 Ft), ami pedig fényesen igazolja az átlagosnál nagyobb cukrászdai közérdeklődést.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.