étel, hordó

Arany Tacskó

  • ételhordó
  • 2018. június 3.

Gasztro

A Szigony utca környéke korábban a Józsefváros legsötétebb zugának számított, és úgy tűnik, hogy az ún. rehabilitáció is csak lassan sodorja el az efféle emlékeket. Gőzerővel zajlik az ingatlanfejlesztés, de a Práter utcai paneleket nem akarja lebontani senki, és úgy tűnik, hogy a sokkal régebbi házakból sem csak mutatóba marad. Például a Szigonyból nyíló Lósy Imre utcában, a 2. szám alatti épület sem érett meg a bontógolyóra, már csak azért sem, mert az ötemeletes, egykori bérkaszárnya némely panelnél is jobb állapotban van. Ráadásul most zord külsejét is sikerült kissé enyhíteni azzal, hogy a pincéjében, ahol korábban valami műhely lehetett, kifőzde nyílt.

Már a névadás feltűnést keltő, hiszen a mostanában divatos hétköznapi kifejezések helyett (Konyha, Igen, Szomszéd, Központ, A Kert, A Hely stb.) az ősi „jelzős állat” hagyományát elevenítették fel. Igaz, hogy Arany Tacskó kevésbé nemes az Arany Szarvashoz, az Ezüst Sárkányhoz, de még a Rézkakashoz képest is, viszont könnyen megjegyezhető. Ennél is jobb, hogy nem is az az olajszagú, kétes tisztaságú kifőzde, ahol 790 a menü, hatvanféléből lehet választani, de az egyetlen ehető fogás negyedóra alatt elfogy. Itt jó esetben három-, négyféle étel van, a koncepció pedig annyi, hogy frissek legyenek a hozzávalók. A hideg eperleves után minden gyanúnk elszáll. Míg másutt holmi konzervből összelötybölt turmixot szolgálnak fel ilyen címszóval, itt valóban a friss gyümölcsé a főszerep, amit mentával és citrommal tettek még emlékezetesebbé. A két nagyon egyszerű „főfogásnál”, a lecsónál és a rakott krumplinál a frissesség mellett fontos még az is (sőt a legfontosabb), hogy nem „házias jellegről”, hanem egyenesen házi kosztról beszélhetünk, amit különlegessége ellenére is fokoz a kiváló szezámmagos csokitorta. Szerencsére egyre több az olyan hely, ahol több-kevesebb sikerrel próbálkoznak az otthoni ízekkel, de ami az Arany Tacskóban van, az nem próbálkozás, hanem hibátlan kivitelezés. Szinte családtagnak érezhetjük magunkat, ráadásul az árak sem döngölnek a földbe: a naponta változó levesek és a dessszertek 1000, a főételek 2000 forint alatt vannak. Reggeli is van, de vigyázat, vacsora nincs,
9–16 óra között vannak nyitva.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.