étel, hordó

Arany Tacskó

  • ételhordó
  • 2018. június 3.

Gasztro

A Szigony utca környéke korábban a Józsefváros legsötétebb zugának számított, és úgy tűnik, hogy az ún. rehabilitáció is csak lassan sodorja el az efféle emlékeket. Gőzerővel zajlik az ingatlanfejlesztés, de a Práter utcai paneleket nem akarja lebontani senki, és úgy tűnik, hogy a sokkal régebbi házakból sem csak mutatóba marad. Például a Szigonyból nyíló Lósy Imre utcában, a 2. szám alatti épület sem érett meg a bontógolyóra, már csak azért sem, mert az ötemeletes, egykori bérkaszárnya némely panelnél is jobb állapotban van. Ráadásul most zord külsejét is sikerült kissé enyhíteni azzal, hogy a pincéjében, ahol korábban valami műhely lehetett, kifőzde nyílt.

Már a névadás feltűnést keltő, hiszen a mostanában divatos hétköznapi kifejezések helyett (Konyha, Igen, Szomszéd, Központ, A Kert, A Hely stb.) az ősi „jelzős állat” hagyományát elevenítették fel. Igaz, hogy Arany Tacskó kevésbé nemes az Arany Szarvashoz, az Ezüst Sárkányhoz, de még a Rézkakashoz képest is, viszont könnyen megjegyezhető. Ennél is jobb, hogy nem is az az olajszagú, kétes tisztaságú kifőzde, ahol 790 a menü, hatvanféléből lehet választani, de az egyetlen ehető fogás negyedóra alatt elfogy. Itt jó esetben három-, négyféle étel van, a koncepció pedig annyi, hogy frissek legyenek a hozzávalók. A hideg eperleves után minden gyanúnk elszáll. Míg másutt holmi konzervből összelötybölt turmixot szolgálnak fel ilyen címszóval, itt valóban a friss gyümölcsé a főszerep, amit mentával és citrommal tettek még emlékezetesebbé. A két nagyon egyszerű „főfogásnál”, a lecsónál és a rakott krumplinál a frissesség mellett fontos még az is (sőt a legfontosabb), hogy nem „házias jellegről”, hanem egyenesen házi kosztról beszélhetünk, amit különlegessége ellenére is fokoz a kiváló szezámmagos csokitorta. Szerencsére egyre több az olyan hely, ahol több-kevesebb sikerrel próbálkoznak az otthoni ízekkel, de ami az Arany Tacskóban van, az nem próbálkozás, hanem hibátlan kivitelezés. Szinte családtagnak érezhetjük magunkat, ráadásul az árak sem döngölnek a földbe: a naponta változó levesek és a dessszertek 1000, a főételek 2000 forint alatt vannak. Reggeli is van, de vigyázat, vacsora nincs,
9–16 óra között vannak nyitva.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.