étel, hordó

Arany Tacskó

  • ételhordó
  • 2018. június 3.

Gasztro

A Szigony utca környéke korábban a Józsefváros legsötétebb zugának számított, és úgy tűnik, hogy az ún. rehabilitáció is csak lassan sodorja el az efféle emlékeket. Gőzerővel zajlik az ingatlanfejlesztés, de a Práter utcai paneleket nem akarja lebontani senki, és úgy tűnik, hogy a sokkal régebbi házakból sem csak mutatóba marad. Például a Szigonyból nyíló Lósy Imre utcában, a 2. szám alatti épület sem érett meg a bontógolyóra, már csak azért sem, mert az ötemeletes, egykori bérkaszárnya némely panelnél is jobb állapotban van. Ráadásul most zord külsejét is sikerült kissé enyhíteni azzal, hogy a pincéjében, ahol korábban valami műhely lehetett, kifőzde nyílt.

Már a névadás feltűnést keltő, hiszen a mostanában divatos hétköznapi kifejezések helyett (Konyha, Igen, Szomszéd, Központ, A Kert, A Hely stb.) az ősi „jelzős állat” hagyományát elevenítették fel. Igaz, hogy Arany Tacskó kevésbé nemes az Arany Szarvashoz, az Ezüst Sárkányhoz, de még a Rézkakashoz képest is, viszont könnyen megjegyezhető. Ennél is jobb, hogy nem is az az olajszagú, kétes tisztaságú kifőzde, ahol 790 a menü, hatvanféléből lehet választani, de az egyetlen ehető fogás negyedóra alatt elfogy. Itt jó esetben három-, négyféle étel van, a koncepció pedig annyi, hogy frissek legyenek a hozzávalók. A hideg eperleves után minden gyanúnk elszáll. Míg másutt holmi konzervből összelötybölt turmixot szolgálnak fel ilyen címszóval, itt valóban a friss gyümölcsé a főszerep, amit mentával és citrommal tettek még emlékezetesebbé. A két nagyon egyszerű „főfogásnál”, a lecsónál és a rakott krumplinál a frissesség mellett fontos még az is (sőt a legfontosabb), hogy nem „házias jellegről”, hanem egyenesen házi kosztról beszélhetünk, amit különlegessége ellenére is fokoz a kiváló szezámmagos csokitorta. Szerencsére egyre több az olyan hely, ahol több-kevesebb sikerrel próbálkoznak az otthoni ízekkel, de ami az Arany Tacskóban van, az nem próbálkozás, hanem hibátlan kivitelezés. Szinte családtagnak érezhetjük magunkat, ráadásul az árak sem döngölnek a földbe: a naponta változó levesek és a dessszertek 1000, a főételek 2000 forint alatt vannak. Reggeli is van, de vigyázat, vacsora nincs,
9–16 óra között vannak nyitva.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”