Már a névadás feltűnést keltő, hiszen a mostanában divatos hétköznapi kifejezések helyett (Konyha, Igen, Szomszéd, Központ, A Kert, A Hely stb.) az ősi „jelzős állat” hagyományát elevenítették fel. Igaz, hogy Arany Tacskó kevésbé nemes az Arany Szarvashoz, az Ezüst Sárkányhoz, de még a Rézkakashoz képest is, viszont könnyen megjegyezhető. Ennél is jobb, hogy nem is az az olajszagú, kétes tisztaságú kifőzde, ahol 790 a menü, hatvanféléből lehet választani, de az egyetlen ehető fogás negyedóra alatt elfogy. Itt jó esetben három-, négyféle étel van, a koncepció pedig annyi, hogy frissek legyenek a hozzávalók. A hideg eperleves után minden gyanúnk elszáll. Míg másutt holmi konzervből összelötybölt turmixot szolgálnak fel ilyen címszóval, itt valóban a friss gyümölcsé a főszerep, amit mentával és citrommal tettek még emlékezetesebbé. A két nagyon egyszerű „főfogásnál”, a lecsónál és a rakott krumplinál a frissesség mellett fontos még az is (sőt a legfontosabb), hogy nem „házias jellegről”, hanem egyenesen házi kosztról beszélhetünk, amit különlegessége ellenére is fokoz a kiváló szezámmagos csokitorta. Szerencsére egyre több az olyan hely, ahol több-kevesebb sikerrel próbálkoznak az otthoni ízekkel, de ami az Arany Tacskóban van, az nem próbálkozás, hanem hibátlan kivitelezés. Szinte családtagnak érezhetjük magunkat, ráadásul az árak sem döngölnek a földbe: a naponta változó levesek és a dessszertek 1000, a főételek 2000 forint alatt vannak. Reggeli is van, de vigyázat, vacsora nincs,
9–16 óra között vannak nyitva.