étel ,hordó

Átrium - Debrecen

  • ételhordó
  • 2018. november 4.

Gasztro

Nem ennek a cikknek a feladata, hogy a debreceni Déri Múzeum mögött álló épületegyüttes (Kölcsey Központ, MODEM, Hotel Lycium) városképre gyakorolt hatásait elemezze, ám az bizonyos, hogy sokan a 21. századi debreceni megújhodás szimbólumaként tekintenek rá. Minket egy olyan reptéri várócsarnokra emlékeztet, ahol van rá lehetőség, hogy mindenféle üzletemberek villámkonferenciázzanak, majd húzzanak haza, de a négycsillagos szállodának köszönhetően maradhatnak is.

Nos, az Átrium ennek a szállodának (a Hotel Lyciumnak) az étterme, bár enteriőrje alapján inkább konferenciateremnek mondanánk. Noha csupa üveg tetőzetének köszönhetően szinte bevágódik a fény, mégis neonos hivatalosság honol, de arról nyilván nem az üzletvezetés tehet, hogy odakint éppen borult az ég. „Az Átrium étterem konyhája nem távolodik el a tradicionális magyar gasztronómiától, mégis a legmodernebb konyhatechnológia segítségével a múltat fuzionálja a jelenbe, sőt, olykor a jövőbe is” – olvassuk a fellengzős szöveget.

A spárgakrémleves (1490 Ft) teáskannában érkezik, a belevalók, azaz a füstölt lazac és az ún. burgonyafasírtok a tányérban várják, hogy megöntözzék őket. Bekötött szemmel azt mondanánk, hogy ez valami vegyes zöldségkrémleves lehet, amiből néha kiérezhető a spárga íze is. A lazac korrekt, a burgonyafasírt inkább sült krumplira emlékeztet. A roston sült camembert gyümölcskompóttal, zöldséges tavaszi tekerccsel (2250 Ft) afféle jelzőrakéta; arra figyelmeztet, hogy gondolnak a vegákra is. Friss alkotórészt bajosan fedezünk fel benne, mintha a tekercset is előre legyártották volna, mégis kár lenne panaszkodni, hiszen normálisan elkészítették. Nem így a kecskesajttal, házi sonkával töltött pulyamellet (2500 Ft), melynek fogyasztása közben megáll a kés levegőben. Igaz, hogy a köretnek szánt krumpli és karamellizált körte megfelelő, a hús és panír pedig kifejezetten ízletes, korántsem teljes az öröm. Hiányzik ugyanis a töltelék, sem sonka, sem sajt, csak az e célra kialakított „zsebek” mindkét szeletben. Nem is lenne ez akkora baj, ha jelzésünkre legalább egy bocsánatkérést kapnánk, de úgy látszik, az Átriumban ezen a vonalon is a „múltat fuzionálják a jelenbe”. Azt a nem is olyan távoli múltat, amikor még a vendégnek kellett elnézést kérni azért, hogy rendelni, esetleg reklamálni merészelt.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.