Nem ennek a cikknek a feladata, hogy a debreceni Déri Múzeum mögött álló épületegyüttes (Kölcsey Központ, MODEM, Hotel Lycium) városképre gyakorolt hatásait elemezze, ám az bizonyos, hogy sokan a 21. századi debreceni megújhodás szimbólumaként tekintenek rá. Minket egy olyan reptéri várócsarnokra emlékeztet, ahol van rá lehetőség, hogy mindenféle üzletemberek villámkonferenciázzanak, majd húzzanak haza, de a négycsillagos szállodának köszönhetően maradhatnak is.
Nos, az Átrium ennek a szállodának (a Hotel Lyciumnak) az étterme, bár enteriőrje alapján inkább konferenciateremnek mondanánk. Noha csupa üveg tetőzetének köszönhetően szinte bevágódik a fény, mégis neonos hivatalosság honol, de arról nyilván nem az üzletvezetés tehet, hogy odakint éppen borult az ég. „Az Átrium étterem konyhája nem távolodik el a tradicionális magyar gasztronómiától, mégis a legmodernebb konyhatechnológia segítségével a múltat fuzionálja a jelenbe, sőt, olykor a jövőbe is” – olvassuk a fellengzős szöveget.
A spárgakrémleves (1490 Ft) teáskannában érkezik, a belevalók, azaz a füstölt lazac és az ún. burgonyafasírtok a tányérban várják, hogy megöntözzék őket. Bekötött szemmel azt mondanánk, hogy ez valami vegyes zöldségkrémleves lehet, amiből néha kiérezhető a spárga íze is. A lazac korrekt, a burgonyafasírt inkább sült krumplira emlékeztet. A roston sült camembert gyümölcskompóttal, zöldséges tavaszi tekerccsel (2250 Ft) afféle jelzőrakéta; arra figyelmeztet, hogy gondolnak a vegákra is. Friss alkotórészt bajosan fedezünk fel benne, mintha a tekercset is előre legyártották volna, mégis kár lenne panaszkodni, hiszen normálisan elkészítették. Nem így a kecskesajttal, házi sonkával töltött pulyamellet (2500 Ft), melynek fogyasztása közben megáll a kés levegőben. Igaz, hogy a köretnek szánt krumpli és karamellizált körte megfelelő, a hús és panír pedig kifejezetten ízletes, korántsem teljes az öröm. Hiányzik ugyanis a töltelék, sem sonka, sem sajt, csak az e célra kialakított „zsebek” mindkét szeletben. Nem is lenne ez akkora baj, ha jelzésünkre legalább egy bocsánatkérést kapnánk, de úgy látszik, az Átriumban ezen a vonalon is a „múltat fuzionálják a jelenbe”. Azt a nem is olyan távoli múltat, amikor még a vendégnek kellett elnézést kérni azért, hogy rendelni, esetleg reklamálni merészelt.
