étel ,hordó

Átrium - Debrecen

  • ételhordó
  • 2018. november 4.

Gasztro

Nem ennek a cikknek a feladata, hogy a debreceni Déri Múzeum mögött álló épületegyüttes (Kölcsey Központ, MODEM, Hotel Lycium) városképre gyakorolt hatásait elemezze, ám az bizonyos, hogy sokan a 21. századi debreceni megújhodás szimbólumaként tekintenek rá. Minket egy olyan reptéri várócsarnokra emlékeztet, ahol van rá lehetőség, hogy mindenféle üzletemberek villámkonferenciázzanak, majd húzzanak haza, de a négycsillagos szállodának köszönhetően maradhatnak is.

Nos, az Átrium ennek a szállodának (a Hotel Lyciumnak) az étterme, bár enteriőrje alapján inkább konferenciateremnek mondanánk. Noha csupa üveg tetőzetének köszönhetően szinte bevágódik a fény, mégis neonos hivatalosság honol, de arról nyilván nem az üzletvezetés tehet, hogy odakint éppen borult az ég. „Az Átrium étterem konyhája nem távolodik el a tradicionális magyar gasztronómiától, mégis a legmodernebb konyhatechnológia segítségével a múltat fuzionálja a jelenbe, sőt, olykor a jövőbe is” – olvassuk a fellengzős szöveget.

A spárgakrémleves (1490 Ft) teáskannában érkezik, a belevalók, azaz a füstölt lazac és az ún. burgonyafasírtok a tányérban várják, hogy megöntözzék őket. Bekötött szemmel azt mondanánk, hogy ez valami vegyes zöldségkrémleves lehet, amiből néha kiérezhető a spárga íze is. A lazac korrekt, a burgonyafasírt inkább sült krumplira emlékeztet. A roston sült camembert gyümölcskompóttal, zöldséges tavaszi tekerccsel (2250 Ft) afféle jelzőrakéta; arra figyelmeztet, hogy gondolnak a vegákra is. Friss alkotórészt bajosan fedezünk fel benne, mintha a tekercset is előre legyártották volna, mégis kár lenne panaszkodni, hiszen normálisan elkészítették. Nem így a kecskesajttal, házi sonkával töltött pulyamellet (2500 Ft), melynek fogyasztása közben megáll a kés levegőben. Igaz, hogy a köretnek szánt krumpli és karamellizált körte megfelelő, a hús és panír pedig kifejezetten ízletes, korántsem teljes az öröm. Hiányzik ugyanis a töltelék, sem sonka, sem sajt, csak az e célra kialakított „zsebek” mindkét szeletben. Nem is lenne ez akkora baj, ha jelzésünkre legalább egy bocsánatkérést kapnánk, de úgy látszik, az Átriumban ezen a vonalon is a „múltat fuzionálják a jelenbe”. Azt a nem is olyan távoli múltat, amikor még a vendégnek kellett elnézést kérni azért, hogy rendelni, esetleg reklamálni merészelt.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.