étel, hordó

Bank3

  • ételhordó
  • 2017. február 12.

Gasztro

Ha arról kérdeznénk a balatoni büfést, hogy lehet-e a vendéglátást kizárólag palacsintára építeni, nem is értené – „mi másra?”. De szezonon és vízparton kívül is találunk modellt: a legalább 15 éve működő – egyre hervadtabb – Nagyi Palacsintázója nevű hálózat üzleteit. De tévedés azt gondolni, hogy a műfaj lehetőségei ezzel kimerültek. Noha a Nagyinál legalább negyvenféle palacsintát mérnek, édeset és sósat vegyesen, úgy tűnik, hogy a fejlődés megállíthatatlan. Legalábbis a Bank3 kínálatát böngészve erre jutottunk.

A belvárosi Bank utca 3. alatt működő helyen a Nagyi gyorsbüfés hangulatával szemben már-már éttermi körülményeket teremtettek, a miliő az egykor oly divatos ételbárokéra emlékeztet: meleg fények, szolid árak, kedves kiszolgálás – nem csoda, hogy kedden, vacsoraidőben szinte minden asztal foglalt.

Az étlapon bőven vannak hagyományos megoldások (ízes, túrós, kakaós stb.), de az igazi izgalmakat az ún. art óriáspalacsinták jelentik. Mindenféle híres ételneveket használnak, így létezik „arrabiata”, „szűz­érmék” vagy éppen „túrós csusza” palacsinta is; legfeljebb az szúr szemet, hogy a húsos fogásokat (mint valami thai étteremben) csirkével, sertéssel és marhával is kérhetjük. A Stroganoff palacsintánál a marhát (1490 Ft), a „burritónál” a csirkét (1190 Ft) választjuk, ám ettől függetlenül is teljesen másként festenek külsőre – annak ellenére, hogy mégiscsak palacsinták. A Stroganoff azt jelenti, hogy mustárral, gombával és uborkával töltött szaftos hengereken hever pár szelet hús, a másiknál viszont a tészta a csirkehúst borítja be. A marhahús sokkal meggyőzőbb, de azt mindkét esetben megállapíthatjuk, hogy a tál láttán a palacsinta szó az utolsó, ami eszünkbe jut, és bárhol szerepelhetnének önálló fogásként, de persze meg kell jegyezni, hogy a tészta első osztályú. Ugyanez áll az aszalt paradicsomos, camembert-rel töltött palacsintára is (1990 Ft), csak azt nem tudjuk megfejteni, hogy ez miért kerül jóval többe, mint az előző kettő.

Ezek után persze egyáltalán nem zavaró, hogy a desszertek között is csak palacsintákból válogathatunk. A gesztenyekrémes és az eperhabos (mindkettő 990 Ft) is szépen megkomponált, nagyon tömény cukrászdai termékekre emlékeztetnek, amelyeknél a tészta csak kötelező kiegészítő. Kétségtelen, hogy a Bank3-ban a palacsinta „új értelmet nyer”, de talán jobban jártunk volna, ha kevesebbet rendelünk. A két fogás után alig bírtunk megmozdulni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.