chili&vanília

Egy személyre, egy ebédre, egy edényben

Gasztro

Beszéljünk az egyszemélyes ebédekről! Akadnak ugyanis a főzni szeretők között olyanok is, akik kimondottan abban érdekeltek, hogy kis mennyiségben, maradék nélkül, minél gyorsabban és egyszerűbben készítsenek el maguknak egy fogást. Szabad­úszók, otthonról dolgozók, egyetemisták, aktív idősebbek, egyedülállók, írók, grafikusok, magányosan alkotó művészek, üdvözletem! Akik nem mindig elégednek meg egy szendviccsel vagy házhoz rendeléssel, hanem szívesen szánnak egy félórányi szünetet az étel elkészítésére. Milliónyi kreatív lehetőség merül fel a házi gyorskosztra, az izgalmas salátáktól a serpenyős csirkéig, a kuktában főzhető villámlevesektől az olasz minimál tésztákig. Az alább ajánlott wokos tésztát Donal Skehan, az „ír Jamie Oliver” receptje ihlette, és elsőre hosszúnak tűnhet a hozzávalók listája, második ránézésre azonban kiderül, hogy valójában minden könnyen beszerezhető bármelyik ázsiai élelmiszerüzletben vagy hipermarketben, s amúgy is ezek kamrában tárolható alapdarabok. Cserébe az egyszemélyes ebédek legfontosabb szempontjának tesz eleget: nem marad utána mosogatnivaló, ugyanis egyetlen edényben készül. Minden eleme tetszőlegesen helyettesíthető – gyakorlatilag bármilyen zöldséget használhatunk hozzá, ami éppen kéznél van, továbbá upgrade-elhetjük csirkével, maradék sültekkel vagy tojással. Mindemellett családi kiszerelésben is kiválóan működik, tapasztalatom szerint maximum négyszemélyes adag fér el kényelmesen egy wokban vagy nagy serpenyőben. Bruttó húsz perc alatt elkészül.

 

Wokos pirított rizstészta zöldségekkel

Hozzávalók (1 személyre)

 

1 evőkanál olaj

1 gerezd fokhagyma, finomra aprítva

2 cm friss gyömbér, finomra aprítva

fél csilipaprika, kimagozva, finomra aprítva

2 szál újhagyma, felkarikázva (a zöldjét a tetejére tartalékoljuk)

fél kaliforniai paprika, vékony csíkokra szeletelve

negyed fej kelkáposzta, vékony csíkokra szeletelve

1 teáskanál currypor

1 evőkanál szójaszósz

1 teáskanál nádcukor

1 evőkanál szezámolaj

1 dl alaplé vagy víz

5 dkg rizstészta (cérnametélt)

Tetejére:

1 evőkanál pirított szezámmag vagy mogyoró

újhagyma zöldje, friss koriander

 

Először előkészítjük az összes zöldséget: finomra aprítjuk a fokhagymát, gyömbért, csilit, felkarikázzuk az újhagymát, felcsíkozzuk a kaliforniai paprikát, káposztát. Az összes hozzávalót kikészítjük a konyhapultra, hogy közben ne kelljen keresgélni, mert az étel nagyon gyorsan elkészül. Felhevítünk egy wokot vagy serpenyőt. Amikor forró, hozzáadjuk az olajat, majd rögtön a finomra aprított fokhagymát, gyömbért és csilit. Néhány másodpercig pirítjuk, majd hozzáadjuk a felkarikázott újhagymát, a felcsíkozott kaliforniai paprikát és kelkáposztát. Néhány percig dobva-rázva pirítjuk, amíg elveszíti nyerseségét, de még ropogós. Ekkor megszórjuk a curryporral, hozzáadjuk a szójaszószt, nádcukrot és szezámolajat. Elkeverjük, majd máris jöhet rá a rizstészta és az alaplé (vagy víz). A tészta először száraz és merev, de néhány perc múlva megpuhul, és belefő a szószba. Addig pirítjuk magas hőfokon, amíg a tészta az összes folyadékot felszívja, ez összesen 4-5 perc lesz. Azonnal tálaljuk, pirított szezámmaggal és korianderrel szórjuk meg.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.