A Fehérvári út közelében, a Bártfai utca 5. alatt működő Vadvirág étteremről 2010 nyarán írtunk nem túlzottan hízelgő beszámolót, így most, hogy megint arra jártunk, nem lepett meg bennünket, hogy változott a cégtábla. Míg a Vadvirág fóliasátras, plazmatévés teraszával, minden kreativitást nélkülöző választékával valamiféle közétkeztetési és -szórakoztatási feladatot próbált sikertelenül ellátni, a szimplán csak Bártfainak nevezett utód magasabbra helyezte magának a lécet. Nemcsak beüvegezték a teraszt, de a berendezést is kicserélték: a modern bútoroktól, világítótestektől olyan a hangulat, mint egy négycsillagos szálloda lobbijában, ami meg az ételeket illeti, mindent megtettek az „eredeti felhozatal” érdekében. „A régi tradicionális ételeket – amelyek nagyon egyedi kultúrkörrel rendelkeznek – csak nagyon körültekintően lehet feldolgozni és átalakítani, mert nem veszíthetik el a nimbuszukat. A magyar irodalom hűen követi nyomon a régi korok gasztronómiai hangulatát, és ezt az örökséget kívánjuk méltó módon, hitelesen, de mégis korszerűen bemutatni vendégeinknek” – olvassuk honlapjukon, a fogások között pedig híres magyarok neve is felbukkan. Petőfi kedvenc nagykunsági szürkemarha-gulyása (1390 Ft) emlékezetes lehet a kiváló hús miatt, de azért is, mert az ígért csipetke inkább tarhonya, a sárgarépa meg annyira túlfőtt, hogy íztelenné vált. A spenótos tagliatelléhez (2290 Ft) nem rendeltek híres embert, viszont rendesen elkészítették. A tészta „al dentére” főtt, a spenót frissnek tűnik, a hozzáadott paradicsomtól és sajttól még különlegesnek is mondhatnánk. De a Munkácsy rántott karajt (2690 Ft) legfeljebb a neve miatt mondhatjuk különlegesnek. Két szelet normális hús, a panírt sem rontották el, még a céklás krumplisaláta is passzol hozzá, mégis marad utána némi hiányérzetünk. A Bártfai-csokoládétorta szilvalekvárral és karamellöntettel (1390 Ft) azonban tökéletes befejezés, elsősorban azért, mert sokkal könnyebb annál, mint amit a neve alapján gondolnánk róla.
Figyelmébe ajánljuk
Nehéz eldönteni, hogy a korrupció vagy a hülyeség uralkodik inkább a FIFA-nál
Azt még érti az ember, miért éri meg diktatúráknak adni világversenyeket, de a jelenleg is futó klubvilágbajnokság már most akkora bukás, hogy még a lopást is nehéz belelátni.
Bettina Göring: „Már nem szégyellem az örökségemet, de a gyógyulás sosem ér véget”
Mit érthet meg egy tizenéves a „klánja” sötét múltjából? Le lehet-e tenni az évtizedekig cipelt családi örökség terhét? Hogyan segíthetik egymást a gyógyulásban az áldozatok és a gyilkosok leszármazottai? A náci katonai vezető, Hermann Göring unokahúgának könyvbemutatóján jártunk.
Gyömrő távozó polgármestere: Mondja más, hogy nincs pénz
Csőd szélére került Gyömrő, a polgármester pedig lemondott. Nem segítette a munkát a városi ellenzék esetenként ordenáré megnyilvánulása, de a lemondás valódi oka a teljes kilátástalanság.
Kiss László: „Karácsony Gergely és az ellenzéki polgármesterek voltak a fő célpont”
Óbuda DK-s polgármestere úgy véli, a bebörtönzésével le akarták mondatni, hogy aztán elháruljanak az akadályok a NER ártalmas bizniszei előtt a III. kerületben. Rákérdeztünk a túlárazott szerződésekre, de arra is, miért vonult vissza Gyurcsány Ferenc.
Az egészségügy színvonalával és az utak állapotával a legelégedetlenebbek a magyarok
A kutya mellett
A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.
Elvis gyémánt félkrajcárja
Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.
Saját magány
A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.
Az én bilincsei
A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.
Kihaltunk volna
Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.
