étel, hordó

Bártfai

  • ételhordó
  • 2019. március 14.

Gasztro

A Fehérvári út közelében, a Bártfai utca 5. alatt működő Vadvirág étteremről 2010 nyarán írtunk nem túlzottan hízelgő beszámolót, így most, hogy me­gint arra jártunk, nem lepett meg bennünket, hogy változott a cégtábla. Míg a Vadvirág fóliasátras, plazmatévés teraszával, minden kreativitást nélkülöző választékával valamiféle közétkeztetési és -szórakoztatási feladatot próbált sikertelenül ellátni, a szimplán csak Bártfainak nevezett utód magasabbra helyezte magának a lécet. Nemcsak beüvegezték a teraszt, de a berendezést is kicserélték: a modern bútoroktól, világítótestektől olyan a hangulat, mint egy négycsillagos szálloda lobbijában, ami meg az ételeket illeti, mindent megtettek az „eredeti felhozatal” érdekében. „A régi tradicionális ételeket – amelyek nagyon egyedi kultúrkörrel rendelkeznek – csak nagyon körültekintően lehet feldolgozni és átalakítani, mert nem veszíthetik el a nimbuszukat. A magyar irodalom hűen követi nyomon a régi korok gasztronómiai hangulatát, és ezt az örökséget kívánjuk méltó módon, hitelesen, de mégis korszerűen bemutatni vendégeinknek” – olvassuk honlapjukon, a fogások között pedig híres magyarok neve is felbukkan. Petőfi kedvenc nagykunsági szürkemarha-gulyása (1390 Ft) emlékezetes lehet a kiváló hús miatt, de azért is, mert az ígért csipetke inkább tarhonya, a sárgarépa meg annyira túlfőtt, hogy íztelenné vált. A spenótos tagliatelléhez (2290 Ft) nem rendeltek híres embert, viszont rendesen elkészítették. A tészta „al dentére” főtt, a spenót frissnek tűnik, a hozzáadott paradicsomtól és sajttól még különlegesnek is mondhatnánk. De a Munkácsy rántott karajt (2690 Ft) legfeljebb a neve miatt mondhatjuk különlegesnek. Két szelet normális hús, a panírt sem rontották el, még a céklás krumplisaláta is passzol hozzá, mégis marad utána némi hiány­érzetünk. A Bártfai-csokoládétorta szilvalekvárral és karamellöntettel (1390 Ft) azonban tökéletes befejezés, elsősorban azért, mert sokkal könnyebb annál, mint amit a neve alapján gondolnánk róla.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.