Bártfai

A Fehérvári út közelében, a Bártfai utca 5. alatt működő Vadvirág étteremről 2010 nyarán írtunk nem túlzottan hízelgő beszámolót, így most, hogy me­gint arra jártunk, nem lepett meg bennünket, hogy változott a cégtábla. Míg a Vadvirág fóliasátras, plazmatévés teraszával, minden kreativitást nélkülöző választékával valamiféle közétkeztetési és -szórakoztatási feladatot próbált sikertelenül ellátni, a szimplán csak Bártfainak nevezett utód magasabbra helyezte magának a lécet. Nemcsak beüvegezték a teraszt, de a berendezést is kicserélték: a modern bútoroktól, világítótestektől olyan a hangulat, mint egy négycsillagos szálloda lobbijában, ami meg az ételeket illeti, mindent megtettek az „eredeti felhozatal” érdekében. „A régi tradicionális ételeket – amelyek nagyon egyedi kultúrkörrel rendelkeznek – csak nagyon körültekintően lehet feldolgozni és átalakítani, mert nem veszíthetik el a nimbuszukat. A magyar irodalom hűen követi nyomon a régi korok gasztronómiai hangulatát, és ezt az örökséget kívánjuk méltó módon, hitelesen, de mégis korszerűen bemutatni vendégeinknek” – olvassuk honlapjukon, a fogások között pedig híres magyarok neve is felbukkan. Petőfi kedvenc nagykunsági szürkemarha-gulyása (1390 Ft) emlékezetes lehet a kiváló hús miatt, de azért is, mert az ígért csipetke inkább tarhonya, a sárgarépa meg annyira túlfőtt, hogy íztelenné vált. A spenótos tagliatelléhez (2290 Ft) nem rendeltek híres embert, viszont rendesen elkészítették. A tészta „al dentére” főtt, a spenót frissnek tűnik, a hozzáadott paradicsomtól és sajttól még különlegesnek is mondhatnánk. De a Munkácsy rántott karajt (2690 Ft) legfeljebb a neve miatt mondhatjuk különlegesnek. Két szelet normális hús, a panírt sem rontották el, még a céklás krumplisaláta is passzol hozzá, mégis marad utána némi hiány­érzetünk. A Bártfai-csokoládétorta szilvalekvárral és karamellöntettel (1390 Ft) azonban tökéletes befejezés, elsősorban azért, mert sokkal könnyebb annál, mint amit a neve alapján gondolnánk róla.