Az ókori görögök számára a rózsa a szerelem, a szépség és a boldogság szimbóluma volt. A rómaiak Vénusszal, a szerelem istennőjével kapcsolták össze a virágot, és a borukat rózsaszirommal illatosították. A legnagyobb kultusza azonban a perzsáknál volt, ők termelték elsőként, már kétezer évvel ezelőtt nagyobb mennyiségben, ma is széles körű a felhasználása. A rózsavíz feltalálása a híres, 10. századi perzsa származású polihisztor – orvos, költő, fizikus –, Avicenna nevéhez fűződik. Európában a keresztesek, majd az oszmán-törökök terjesztették el a rózsavíz használatát, a török konyhában ma is gyakori, leginkább süteményekben, desszertekben, például a zselészerű, porcukorral borított lokumban. A legjobb minőségű rózsavíz gőzlepárlásos eljárással készül, amely során nagy mennyiségű rózsaszirmot kezelnek. A perzsa, a közel-keleti, a török és az indiai konyhában a mai napig az egyik legfontosabb alapanyag. Hagyományosan édességekben, tejberizsben, baklavában jelenik meg, de édes italokban is gyakori. Malajziában a ramadáni böjt megtörésekor és esküvőkön rózsasziruppal ízesített, hideg tejet, ún. bandungot fogyasztanak, Indiában pedig népszerű desszert például a falooda, a rózsás tejbe kevert, apróra tört cérnametélt, de joghurtos lassi italokba is keverik. Sós ételben sem elképzelhetetlen, Anissa Helou libanoni szakácsnő a fűszeres báránysültet marinálta tamarindlébe és rózsavízbe. Egyetlen titka, hogy óvatosan, finoman kell vele bánni a konyhában, különben azonnal pacsulivá válik az egész étel, és érthetővé válik a rózsavízzel szembeni ódzkodás. Mindössze néhány csepp elegendő például egy tejberizsbe, illetve egy diós vagy almás pite mellé kínált, lágyan felvert tejszínhabba. Persze rózsavíz és rózsavíz között is hatalmas a különbség, az arab fűszereseknél kapható üvegek többnyire szintetikus rózsavizek, azaz valódi rózsát nem sokat láttak. (Az itthoni kínálatból a Culinarisban kapható, libanoni családi gazdaságban készülő Mymouné márka a legmagasabb minőségű.) Ha krémbe, italba keverjük, akkor bontakozik ki leginkább a virágos, illatos jellege, ha süteményekben sütjük, akkor egy kerek, bódító, vaníliás édességgé tompul.
Ropogós ostyakorong rózsaszirommal
Hozzávalók (16–20 darabhoz)
5 dkg átszitált liszt
5 dkg átszitált porcukor
5 dkg olvasztott vaj
5 dkg (két kicsi) tojásfehérje
1 kávéskanál rózsavíz
csipet só
1 kávéskanál szárított rózsaszirom
A sütőt előmelegítjük 160 fokra (alul/felül üzemmód). Teljesen simára keverjük az összes hozzávalót, a rózsaszirom kivételével. Sütőlapra szilikonlapot vagy sütőpapírt helyezünk. A masszából egy-egy teáskanállal kb. 7 centi átmérőjű köröket kenünk a lapra (ha nagyon szabályosakat szeretnénk, készíthetünk hozzá sablont), majd meghintjük a szárított rózsaszirommal. 12 percig sütjük (két fordulóban kell majd sütni). Ha azonnal levesszük a lapról (vékony, hosszú tortakenővel), amikor még forró, akkor még formázhatjuk is (pl. sodrófára hajlítva), vagy lapos, kerek korongnak hagyjuk meg. Kihűtjük, és légmentesen zárható dobozban tároljuk, akár egy héttel előre is elkészíthető, szépen eláll, és ropogós marad. Magában, kávé vagy tea mellé is kínálhatjuk, de szenzációs mascarponés, tejszínes krémek, pudingok, panna cották, fagylaltok mellé.
Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu
