Rég elfelejtettük az egészet, de a szombati, késő délutáni zuhé épp a Szent István körúton ért, mi pedig - micsoda véletlen! - épp a profilváltásba szaladtunk bele. A Művész új arca annyira más, hogy elsőre azt hittük, még egy étterem nyílt a Vígszínház utcában.
Neve alapján a nagymamis-romkocsmás vonalra helyeznénk a Befőtt bisztrót, de az étlapot olvasva már a szokásos sokasággal szemezhetünk: "magyaros" és "olaszos" ügyek mellett burgerek és tortillák. Tudjuk persze, hogy kissé gyanús, ha a cigánypecsenye és a lazacos zöldtészta kéksajt-mártásbanugyanabban a könyvben szerepel - de mit számít ez, ha a kiszolgálás udvarias, a környezet sokat javult? Jópofa, hogy limonádénkat (550 Ft/fél liter) befőttesüvegben kapjuk.
A libaleves gazdagon maceszgombóccal (550 Ft) szikkadt húsa annyira lerontja az egyébként ígéretes levet és gombócot, hogy ha a kiírásban mellőznék a "gazdagon" szót, senki nem reklamálna a darabkákért. Ellenben a vegaburgert (590 Ft) tényleg csak amerikánerrel fúrhatnánk: "húsa", a cukkinibe tekert sajt kiváló, miként a zsömle és a zöldséges, öntetes körítés is. Pláne ennyiért.
A "komolyabbnak" szánt zsályás kacsamellcsíkok sütőtökös gnocchival (1980 Ft) viszont nem ilyen egyszerű képlet: van benne meló, csak éppen felesleges. A hús - miként a liba a levesben - túl kemény, a sütőtök ízét viszont nem érezni. Mintha nagyon megszaladt volna az a kéz a sótartóval. Nem csoda, hogy az ilyen menet után már a közepes csokiszuflét (650 Ft) is mentőövnek éreznénk. Az édesség jobb a közepesnél, de talán stílszerűbb lett volna, ha a desszertek közt befőttekből válogathatnánk.
