A fesztivál rendezői semmit sem bíztak a véletlenre: a sportcsarnok melletti sátrakban a mézeskalács- és marcipánmalac-felhozatal, valamint a háromtagú zenekar által lakodalmas stílusban előadott Székely himnusz arról tanúskodik, hogy a környék kereskedő- és zenészvilága felkészült a közönség kiszolgálására. Az arénába lépőt már a bejáratnál szárazkolbász- és savanyúságkiállítás fogadja. Sajátos színfoltot képvisel a népnemzeti giccs kategóriájába sorolható paprikabefőtt. A kevés kivétellel piros, fehér és zöld színben pompázó növénykombinációkat készítőik hol a befőttesüveg teteje alá helyezett halványlila és élénksárga színben játszó hullámos szélű krepp-papír költeményekkel dobták fel, hol pedig a befőttbe préselt, ismeretlen eredetű, a művészi szándék szerint Magyarországot mintázó képződménnyel tették még feltűnőbbé. Az egyik ilyen kreáció előállítója, egy középkorú hölgy például sokáig vívódott, hogy a befőttbe a trianoni vagy a Nagy-Magyarországot formázó entitást helyezze-e. A kész mű tanúsága szerint nem sikerült dűlőre jutni önmagával.
A verseny ceremóniamesteréül kiválasztott férfi a rendezvény megnyitását követően néhány mérsékelten szellemes hangulatmegalapozó kiszólás után bemutatja a megjelent hírességek egyikét-másikát, így Charles Dickens dédunokáját (aki a műsorvezető reményei szerint legalább olyan kiválóan tölti majd a kolbászt, ahogy nevezetes őse írt), Esztergályos Cecíliát (akitől megtudhatjuk, hogy ő bizony vagy alszik, vagy ébren van, középút nincs),
valamint saját középiskolai tanárát
Ezután, járásával bonyolult geometriai alakzatot leírva, a színpadra pattan a fesztivál idejére megválasztott és rangjához méltóan a pizsama és a díszmagyar keresztezésének tűnő sújtásos viseletbe öltöztetett kolbászbíró, aki erősen felindult állapotban köszönti a résztvevőket, a közönséget, majd fogadalmat tesz, hogy nem megy le a nap anélkül, hogy ország-világ előtt bizonyítást nyerne: Békés megye valahol igenis Békés megye! Mond még valami olyasmit is, hogy mindenki kolbászban mérettetik meg, kijelentésének értelmezésére azonban nemigen marad idő, a műsorközlő kollegináját ahhoz az asztalhoz küldi, ahol Orbán Viktor töltötte a kolbászt.
A kormányfő becsületére legyen mondva, vitézül állja a műsorvezető páros "hogy áll a miniszterelnöki kolbász?"-szintű kérdéseit. Ezt a hangsort a konferansziék olyan mulatságosnak találják, hogy legalább fél tucatszor elismétlik. Orbán néhány másodperc leforgása alatt háromszor üdvözli az egybegyűlteket, majd a műsorvezető hölgy frappáns kérdésére - Szokott-e otthon, családi körben disznót vágni? - azt válaszolja: természetesen, sőt kisfia még a levágott jószág farkát is megharapja.
A pártok közötti kiélezett vetélkedésben az elmúlt években jelentősen megnőtt a kolbászfront szerepe, ami természetesen nem jelentette a hazai állattenyésztés súlyos gondjainak megoldását. A disznóölés és a kolbásztöltés a magyar férfi nagy próbatétele, egyszerű, könnyen kipipálható PR-fogás. Talán ennek köszönhető, hogy idén először Békéscsaba liberális polgármestere is benevezett a gyúrásba, nyilván nem akarta átengedni Orbánnak a saját otthonában learatható babérokat. A kormányfői jelenlétből ugyanis nem következik az, hogy a város jobb elbánásra számíthat a központi kassza kezelőinek részéről, mint a többi ellenzéki vezetésű település. Két éve történt, hogy a fesztiválra látogató miniszterelnök a városi vezetőkkel találkozva elfelejtett kezet fogni Pap Jánossal. Hogy ezúttal sor került-e a parolára, nem tudni, a polgármester nyilvános töltögetése viszont legfeljebb háttéranyagként értékelhető. Ami biztos: Békéscsaba a vigasság végeztével csak azért nem esik ki a hatalom érdeklődési köréből, mert hamarosan kezdődik a választási kampány. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy magára marad gondjaival, munkanélküliségével, árvízzel, belvízzel meg azzal a tudattal, hogy Békés megye valahol mindig is Békés megye marad.
Gavra Gábor
