Első döbbenetemben az egyik óriástojáson vágott ablakra tapadok, és megpróbálok rájönni, hogy mit művelnek a gyök alá vont kerti törpék a terepasztalon.
Semmit.
De legalább volt egy kis időm összeszedni a gondolataimat, és nem kezdtem rendet vágni a kiállítás kis látogatói között. Mert látogatók vannak rendesen. Már több mint egy hónapja nyitva áll a Meglepetés Élménytúra, de most is annyian vannak, de annyian! Nem riasztja el őket a zord idő, a bejáratnál vonagló hosszú sor, ők ember nagyságú tojásokat akarnak nézni, ha mindjárt az ingemért is. (Megjegyzés: ha valaki azzal akar végleg keresztbe tenni a felnőtté válásnak, hogy pedagógushoz köti az életét, csak ide jöjjön csajozni.)
Tanulni, tanulni, tanulni
A kezükben lapot tartanak, melyen a tájékozódási pontokon bejelölik a helyes választ. Nagy ötlet volt az útvonal meghatározásánál, hogy a versenyzők kénytelenek érinteni a Mezőgazdasági Múzeum egyéb helyiségeit, így óhatatlanul is beszivárog fejükbe némi információ a fákról, medvékről és borról, búzáról, békességről. A szenzáció azonban a két terem, ahol a fentebb már említett tojások foglalnak helyet. Ezek tulajdonképpen tárlók, melyekben a csokitojásban található műanyag tojásban található figurák alkotnak élőképet éves lebontásban. A pincében látható összeállítás az aktualitás jegyében készült: üveghengerekben tekinthetők meg a sorozat legújabb szereplői, a kis vámpírok, akik számtalan mulatságos kalandon esnek át, miközben embervérrel táplálkoznak. A következő kollekció minden bizonnyal kézzel festett (azt azért ugye látják maguk előtt, amint valamelyik ázsiai államban folyik a kézzel festés) zombikat fog tartalmazni, akik mosolyogva ássák ki magukat a sírból, meg egyéb tréfás élethelyzetekben jelennek meg.
Hogy mennyi hülyeséget lehet Kinder-tojásba gyömöszölni, arról eddig is voltak halvány sejtéseim, de az a mennyiség, amivel itt szembesültem, meghalad minden rémálmot. Ha ezek a műanyag mukik pártot alapítanának, simán lenyomnák a kisgazdákat, mind taglétszámban, mind szakértelemben. 27 év termése a páston, 27 termékeny évé.
Aki most számol, az már előttem tudja, hogy a Kinder-tojásokat 1974-ben kezdték gyártani Olaszországban, méghozzá a Ferrero nevű cég. A dolog születésénél nem volt egy magyar sem, legalábbis nem találtam erre utaló adatot, az előkép mégis a híres magyar húsvéti csokoládétojás lehetett, aminek héja annyira vékony volt, hogy magától összeomlott, és tömörítve nem nyomott többet 3 dekánál, azaz csokiba csomagolva tulajdonképpen a semmit adták el. Szerintem ennek a tovább- (vissza-?) fejlesztett változata a Kinder néven ismert surprise, amit ha megkóstolunk, azt mondjuk: aúúúm.
Mi volt előbb?
Az indulás nem lehetett könnyű. A feltalálókkeresték, hogy mit is rakjanak a tojásba. Nos, eleinte megpróbáltak biztosra menni, és hóna alatt libát cipelő autistával meg gombolyaggal játszadozó martinászokkal töltötték meg a rendelkezésükre álló teret, nem beszélve a Magyar Szalont néző őzgidáról, ami már szüleimnek is polcán díszelgett műporcelán változatban.
Szédítő távlatok
A cucc bejött, elfogytak azonban a délolasz naiv művészek, ezért a cég kénytelen volt haladni a korral, és bevonni az ajándékkínálatba a kortárs irányzatokat. Innentől nem volt megállás: Snoopy, hupikék törpikék, szamurájok, űrhajók, varrógép (?!), vízilovak és a legfrissebb, a vámpírkollekció. Mostanra sikeresen eljutottunk oda, hogy a Kinder-biszbaszokból meg lehet szerezni az élethez szükséges ismereteket. Ha gyermekünket eltiltjuk az olvasástól, és csak Kinder-tojást veszünk neki 18 éves koráig, elég biztosan el fog igazodni a világban, legfeljebb néha meglepődik, hogy milyen nagy a vonat vagy a törpe, de ha nem jut magasabbra államtitkári rangnál, ez nem nagyon fog feltűnni senkinek.
A legnagyobb tojásgyárban naponta több mint 2 millió tojás készül, a vállalat vezetője joggal nyilatkozhatta nemrégiben, hogy ő lélekben 15 milliárd tojás miniszterelnöke.
Kinder-tojások nem csak az általunk ismert méretben készülnek - mint azt Fauszt Márton: Kinder meglepetés gyűjtők könyve című munkájából megtudtam -, hanem óriástojásokat is gyártanak. A Grand Sorpresa és Kinder Joy névre hallgató mutációk Magyarországon még nem kaphatók, de meglepne, ha nem kezdené el valaki hamarosan hamisítani (na jó, importálni, csak az drágább).
A hamisítás egyébként is elérte a tojásokat. Ki gondolta volna például, hogy Pumukli esernyője gyakran elkeveredik, és ezt a lelketlen fröccsöntők házilag készített parapléval pótolják?
Szégyen.
Igaz azonban az is, hogy a gyűjtő kényszerhelyzetben van, mivel sehol sincs Kinder-alkatrész szaküzlet, azt meg mégsem tűrheti tétlenül, hogy Pumukli ázzon.
A verseny
kimeneteléről nincsenek információim, már azt is győzelemként éltem meg, hogy élve kijutottam. (Tényleg, az hogy lehet, hogy egész idő alatt, amíg ott voltam, csak befelé jöttek a gyerekek?) Az őrület még tart egy darabig, úgyhogy Prozac-tesztelők, pedagógusok, családtervezők, lehet menni befelé.
Para-Kovács Imre
