étel, hordó

Bordó bisztró

  • ételhordó
  • 2015. január 12.

Gasztro

A Nagymező utca elején, azon az oldalon, ahol a Radnóti Színház, a kiskonzi vagy épp a millenniumi időkből származó nyilvános vécé van, korábban nem élte torát a környéket behálózó vendéglátóipar. Ám a 3-as szám alatt – az egykori nyomdában – úgy egy éve megnyílt a Bordó, ami, a szomszédos foghíjteleknek hála, nyáron kiülősként is működött. Szépeket mondtak róla, de akkor lemaradtunk, ideje volt pótolni.

A luxusromkocsmát és az indusztriál diszkót egyszerre idéző többszintes helyiség nem pusztán étterem, hanem élőzenés szórakoztató egység: megkockáztatjuk, hogy ha holnaptól államosítanák az összes vendéglátóhelyet (miért ne?), a Bordó kultúrház státuszt kapna.

Nos, a kiszolgálás valóban kulturált, cseppet sem életunt legények lesik óhajtásainkat. A választékból leginkább a magyar művek keltik fel érdeklődésünket, de találni például burgert is. Mi lepődnénk meg a legjobban, ha épp az nem volna! Lassan érdemes lenne megfejteni, honnan ez a mostanában mindent elsöprő burgerőrület. Bár az is lehet, hogy nem érdemes. Mert mi van akkor, ha például az derül ki, hogy a húspogácsa valójában a brassói 21. századi változata?

Ebbe bele se gondolunk, pláne, hogy a zöldséges mártogatótál (1590 Ft) bearanyozza a rajtot. Pedig nem nagy ügy: a három különböző öntet, körülbelül padlizsános, paprikás, paradicsomos, nem sokkal nagyobb szám az átlagnál, ám azzal, hogy chips vagy pita helyett kígyóuborka-, sárga­répa- és zellerpálcikákkal tunkolhatunk, roppant szimpatikussá válik. A tejfölös borjúraguleves (850 Ft) ehhez képest jelentős visszaesés, pedig nincs vele különösebb baj, hacsak az nem, hogy a hús mennyisége igen jelentéktelen. A házi libakolbász (2890 Ft) minden ízében pazar, épp annyira csípős, hogy mást is érezni lehessen, és külön dicséretet érdemel a tálalás: a pálcikákkal rögzített csiga alakzat nagyon étvágygerjesztő.

Sajnos a töltött káposztáról (2390 Ft) épp az ellenkezőjét mondhatjuk: a töltelék ízetlen, a káposzta túlságosan savanyú, ráadásul mintha ráöntöttek volna egy tonna paradicsomszószt.

A Jóbarátok című sorozatból ismerős New York-i sajttortával (890 Ft) zárunk, könnyű, mint az egyszeregy, mintha nem is tortát, hanem egy felhőt ettünk volna a legnagyobb élvezettel.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.