étel, kihordó

Caterina Ristorante e Pizzeria

  • ételhordó
  • 2020. június 7.

Gasztro

Az ételkihordás történelemkönyvében a pizzafutárok testesítik meg az antikvitást, a jellegzetes doboz, illetve a műanyag hasáb pedig az ókori találmányokat. Nálunk a pizzafutár intézménye valamikor a rendszerváltás tájékán öltött alakzatot, 2001-re pedig odáig jutott, hogy rémes mozifilmen (Pizzás, rendezte: Balogh György) próbálják bizonyítani, hogy náluk trendibb fickókat nem hord a hátán Budapest. Persze azóta sokszorosan bebizonyosodott ennek az ellentéte, sőt a futár és a lúzer egy kalap alá került, de ma már sem menőséget, sem szánalmat nem kötnénk hozzá. A pizza- (és bármilyen étel-) futár tisztességes szakmává vált, sokaknak immár a jövő lehetősége.

Noha találunk olyan diszkont kirendeltségeket, ahonnan továbbra is csak pizzát szállítanak ki, a legtöbb olasz vagy olaszos étterem inkább a változatosság híve. Nem tudjuk, hogy a budaörsi Caterinában korábban mennyire volt a budapesti szállítás profilba vágó, azt viszont értjük, hogy most miért az. „Bizonyára mindannyian feltettük már magunkban a kérdést: Mit tehetek én a jelenlegi helyzetben? Mi a következőre jutottunk: 6 db menü különösen pénztárcabarát áron, hogy az ebéd ezekben az időkben sem probléma, hanem élmény legyen!” – olvassuk együttérző beharangozójukat, és nem is keresgélünk tovább.

A másfél órás kiszállítási idő épp fél órával több az ígértnél, tehát a „vidéki fuvar” nem lehet kifogás. Szerencsére nem az történt, hogy a futár előttünk még 15 helyet bevállalt, legalábbis az ételek hőmérséklete nem erre utal. A csomagolás átlagos.

A „pénztárcabarát” menük közül a Toszkán hangulatot (2690 Ft) választjuk, három részből áll. A toszkán hagymalevesnek (1) semmi köze a magyarhoz, paradicsommal keverték a hagymát, de annyira, hogy inkább paradicsomlevesnek neveznénk, a sűrűsége miatt viszont mondhatnánk főzeléket is. A carbonara spagetti (2) olyan, hogy a tésztával és a hússal is elégedettek lehetünk (vagyis nem nyolctojásos gyermelyivel és nem gépsonkával van dolgunk), tejszínt pedig minden bizonnyal csak a hazai közönség kedvéért kapott. A karamellás panna cotta (3) kiváló, talán a legjobb az összes közül, ennél már csak az jobb, hogy a nyomott ár ellenére sincs féladagos érzésünk… Annyi biztos, ha külön-külön kérjük őket, akkor több mint 5000-et kóstált volna.

A tonhalas pizza (1990 Ft) általában jó, a tésztája ropogós, a rávalók vállalhatók, hiszen nálunk nincs olyan, hogy a tonhal ne konzerv lenne. Megjárja a sajttorta házi eperöntettel (1490 Ft), egy lehelettel talán édesebb a kelleténél, a panna cottát nem veri, de friss és légies, különösen az öntet ízlik.

Neked ajánljuk