étel, kihordó

Caterina Ristorante e Pizzeria

  • ételhordó
  • 2020. június 7.

Gasztro

Az ételkihordás történelemkönyvében a pizzafutárok testesítik meg az antikvitást, a jellegzetes doboz, illetve a műanyag hasáb pedig az ókori találmányokat. Nálunk a pizzafutár intézménye valamikor a rendszerváltás tájékán öltött alakzatot, 2001-re pedig odáig jutott, hogy rémes mozifilmen (Pizzás, rendezte: Balogh György) próbálják bizonyítani, hogy náluk trendibb fickókat nem hord a hátán Budapest. Persze azóta sokszorosan bebizonyosodott ennek az ellentéte, sőt a futár és a lúzer egy kalap alá került, de ma már sem menőséget, sem szánalmat nem kötnénk hozzá. A pizza- (és bármilyen étel-) futár tisztességes szakmává vált, sokaknak immár a jövő lehetősége.

Noha találunk olyan diszkont kirendeltségeket, ahonnan továbbra is csak pizzát szállítanak ki, a legtöbb olasz vagy olaszos étterem inkább a változatosság híve. Nem tudjuk, hogy a budaörsi Caterinában korábban mennyire volt a budapesti szállítás profilba vágó, azt viszont értjük, hogy most miért az. „Bizonyára mindannyian feltettük már magunkban a kérdést: Mit tehetek én a jelenlegi helyzetben? Mi a következőre jutottunk: 6 db menü különösen pénztárcabarát áron, hogy az ebéd ezekben az időkben sem probléma, hanem élmény legyen!” – olvassuk együttérző beharangozójukat, és nem is keresgélünk tovább.

A másfél órás kiszállítási idő épp fél órával több az ígértnél, tehát a „vidéki fuvar” nem lehet kifogás. Szerencsére nem az történt, hogy a futár előttünk még 15 helyet bevállalt, legalábbis az ételek hőmérséklete nem erre utal. A csomagolás átlagos.

A „pénztárcabarát” menük közül a Toszkán hangulatot (2690 Ft) választjuk, három részből áll. A toszkán hagymalevesnek (1) semmi köze a magyarhoz, paradicsommal keverték a hagymát, de annyira, hogy inkább paradicsomlevesnek neveznénk, a sűrűsége miatt viszont mondhatnánk főzeléket is. A carbonara spagetti (2) olyan, hogy a tésztával és a hússal is elégedettek lehetünk (vagyis nem nyolctojásos gyermelyivel és nem gépsonkával van dolgunk), tejszínt pedig minden bizonnyal csak a hazai közönség kedvéért kapott. A karamellás panna cotta (3) kiváló, talán a legjobb az összes közül, ennél már csak az jobb, hogy a nyomott ár ellenére sincs féladagos érzésünk… Annyi biztos, ha külön-külön kérjük őket, akkor több mint 5000-et kóstált volna.

A tonhalas pizza (1990 Ft) általában jó, a tésztája ropogós, a rávalók vállalhatók, hiszen nálunk nincs olyan, hogy a tonhal ne konzerv lenne. Megjárja a sajttorta házi eperöntettel (1490 Ft), egy lehelettel talán édesebb a kelleténél, a panna cottát nem veri, de friss és légies, különösen az öntet ízlik.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.