étel, hordó

Csánggumi

  • ételhordó
  • 2018. október 13.

Gasztro

A Terézváros mélyén, az Izabella és Szondi utca sarkán méretes helyiség jelezte, hogy az ezredfordulói vendéglátás koronaékszerének az ún. sportpub tekinthető. Noha az egység portálján az Izabella Kávézó feliratot lehetett olvasni, ars poeticájukban nyoma sem volt habos üzeneteknek; a kínálatot sörökre, égetett szeszekre és közvetítésekre hegyezték ki. A közösségformáló szándékot jól mutatja például az a 2011. áprilisi Facebook-bejegyzés, mely arról tudósít, hogy a Schalke–Inter Bajnokok Ligája-meccs után „kisorsolásra került” 1 üveg Jack Daniel’s, 1 üveg Bacardi és 1 üveg Martini.

De egyszer minden meccs véget ér, mert nem tart örökké a hosszabbítás sem. Az elmúlt hét évben lehúzott redőnyök sora jelzi, hogy a közönséget nem izgatja már a sportkocsmák nagy méretű, színes kép­ernyős világa. Az Izabella kávézónak is befellegzett, a helyét távol-keleti étterem vette át, bár ennek kívülről nem sok jelét látjuk. Igaz, a bejárat fölött egy dél-koreai zászló virít, és pár matrica is jutott a kirakatba „Csánggumi koreai étterem” szöveggel, de ezeknél sokkal feltűnőbb az örökölt Soproni Ászok és Coca-Cola cégér. Odabent még ennyit sem változtattak. A bordó lambériás falra nem aggattak egzotikus dekorációt, és a villanyórát takaró dobozra ragasztott Jägermeister tükröt sem sikerült eltávolítani. A korábbi foteleket, dohányzóasztalokat kerti ülőganitúra váltotta, talán valami szöuli idősek napközi otthona lehetett a minta. Talán phenjani luxushotel.

A tofulevessel (450 Ft) egyből a semlegességet sikerül csúcsra járatni, hasonlót legfeljebb levegővételkor érzünk, vagy még akkor sem. A maga módján tökéletes, hiszen ritka az olyan étel, aminek kizárólag hőmérséklete van. Viszont a palota tteok-bokki nevű egytállal (2000 Ft) nagyot fordul a világ. Alapja a rizstésztából készült nudli, sűrűbb és ragacsosabb, mint amit itthon ismerünk, de a sós-csípős szószoknak köszönhetően jóval izgalmasabb is. Sokat dob rajta az a felmosórongy külsejű marhaszelet is, amit valamiért darált húsnak neveznek, de ez kizárólag az ízekre vonatkozik.

A hameul bokkeum nevű ételt csípős tenger gyümölcseire fordították (2800 Ft), de úgy tálalják, mintha szerszámos doboz lenne. A fekete-piros tányérban fakkok vannak, mindegyikben egy-egy hozzávaló, polip, kagyló, káposzta, rizs és így tovább. Külön-külön és összekeverve is élvezetes, a fűszereknek köszönhetően még arról is megfeledkezünk, hogy ezeket a gyümölcsöket egytől egyig a keleti Nagykonzerv-tengerből halászták. Valószínűleg jobban jártunk volna, ha a desszert is innen való, mivel a már ismerős rizstészta-nudli némi mézzel leöntve (1000 Ft) viccnek is rossz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.