A Terézváros mélyén, az Izabella és Szondi utca sarkán méretes helyiség jelezte, hogy az ezredfordulói vendéglátás koronaékszerének az ún. sportpub tekinthető. Noha az egység portálján az Izabella Kávézó feliratot lehetett olvasni, ars poeticájukban nyoma sem volt habos üzeneteknek; a kínálatot sörökre, égetett szeszekre és közvetítésekre hegyezték ki. A közösségformáló szándékot jól mutatja például az a 2011. áprilisi Facebook-bejegyzés, mely arról tudósít, hogy a Schalke–Inter Bajnokok Ligája-meccs után „kisorsolásra került” 1 üveg Jack Daniel’s, 1 üveg Bacardi és 1 üveg Martini.
De egyszer minden meccs véget ér, mert nem tart örökké a hosszabbítás sem. Az elmúlt hét évben lehúzott redőnyök sora jelzi, hogy a közönséget nem izgatja már a sportkocsmák nagy méretű, színes képernyős világa. Az Izabella kávézónak is befellegzett, a helyét távol-keleti étterem vette át, bár ennek kívülről nem sok jelét látjuk. Igaz, a bejárat fölött egy dél-koreai zászló virít, és pár matrica is jutott a kirakatba „Csánggumi koreai étterem” szöveggel, de ezeknél sokkal feltűnőbb az örökölt Soproni Ászok és Coca-Cola cégér. Odabent még ennyit sem változtattak. A bordó lambériás falra nem aggattak egzotikus dekorációt, és a villanyórát takaró dobozra ragasztott Jägermeister tükröt sem sikerült eltávolítani. A korábbi foteleket, dohányzóasztalokat kerti ülőganitúra váltotta, talán valami szöuli idősek napközi otthona lehetett a minta. Talán phenjani luxushotel.
A tofulevessel (450 Ft) egyből a semlegességet sikerül csúcsra járatni, hasonlót legfeljebb levegővételkor érzünk, vagy még akkor sem. A maga módján tökéletes, hiszen ritka az olyan étel, aminek kizárólag hőmérséklete van. Viszont a palota tteok-bokki nevű egytállal (2000 Ft) nagyot fordul a világ. Alapja a rizstésztából készült nudli, sűrűbb és ragacsosabb, mint amit itthon ismerünk, de a sós-csípős szószoknak köszönhetően jóval izgalmasabb is. Sokat dob rajta az a felmosórongy külsejű marhaszelet is, amit valamiért darált húsnak neveznek, de ez kizárólag az ízekre vonatkozik.
A hameul bokkeum nevű ételt csípős tenger gyümölcseire fordították (2800 Ft), de úgy tálalják, mintha szerszámos doboz lenne. A fekete-piros tányérban fakkok vannak, mindegyikben egy-egy hozzávaló, polip, kagyló, káposzta, rizs és így tovább. Külön-külön és összekeverve is élvezetes, a fűszereknek köszönhetően még arról is megfeledkezünk, hogy ezeket a gyümölcsöket egytől egyig a keleti Nagykonzerv-tengerből halászták. Valószínűleg jobban jártunk volna, ha a desszert is innen való, mivel a már ismerős rizstészta-nudli némi mézzel leöntve (1000 Ft) viccnek is rossz.
