étel, hordó

Csili

  • ételhordó
  • 2016. december 3.

Gasztro

Pesterzsébet lassan 100 éve működő kultúrháza a csodák palotája. Túlélte a Tanácsköztársaságot (amikor Erzsébetet Leninfalvának hívták), szétlőtték 1945-ben, másikat építettek a helyére, ám a legnagyobb csoda, hogy a rendszerváltás után is pörög, nem bontották le, nem lett kínai bolttá, turkálóvá, szoláriummá, ahogy a művelődési házak többsége.

Népszerűsége töretlen, úgy hirdeti magát, hogy „egész Dél-Pest ide jár”, és ha végigböngésszük a programkínálatot (a bélyeggyűjtőszakkör klubfoglalkozásait éppúgy, mint mindenféle színi- és mozielőadásokat), nem túlzás e beharangozó. Egy ilyen helyen a vendéglátásnak is kitüntetett szerep jut, s ez nem csak a büfésnő népszerűségében mérhető. A Csilinek állandó étterme van, úgy hívják, hogy Csili étterem, s azzal máris belopta magát a szívünkbe, hogy a névadó tartózkodott a „cs” „ch”-ra cserélésétől.

Különben tudták, miért Csili? A művház a Nagy Győry István utcában (a 4–6. alatt) található, amit kilencvenvalahány évvel ezelőtt még Csillag utcának neveztek. Nos, ezt becézte Csilivé a munkásarisztokrácia mindjárt a kezdet kezdetén.

Ebédidőben érkezünk, majdnem tele a bálteremnek is beillő helyiség, a többség menüzik. Hagyományos ételek közül választhatunk – kicsit olcsóbban, mint a kisvendéglői átlag. A májgaluska-leves (650 Ft) jó kezdés, íze, melege tökéletes, akárcsak a belevalók, kit érdekel, hogy májgaluska helyett májgombócokat kaptunk.

A hagymás rostélyos (2300 Ft) valóban hagymás rostélyos, ám sajnos a leves harmóniájától valahol nagyon távol. A korrekt hússzelet pácolása olyan, minta utólag kenték volna be mustárral, a hagyma fonnyadt, néhol nyers benyomást is kelt. A krumplipüré (580 Ft) oly forró, hogy azt sem tudjuk megállapítani, hogy milyen.

Szerény vigasz, hogy a Gundel-palacsintával (750 Ft) simán hozzák az országos átlagot. Legközelebb megkérdezzük a pincért: „mit ajánl?”, mert valami azt súgja, hogy mi választottunk rosszul.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.