A tabáni vendéglátás nosztalgiája az óbudainál is szánalmasabb szemfényvesztés. Elég csak néhány pillantást vetni a negyed 1930-as évekbeli eldózerolása előtt készült fényképekre: egy veszélyesnek tűnő nyomortelepet láthatunk, ahová csak az teszi be a lábát, akinek nagyon muszáj, és még annak is elmegy az étvágya, aki harmadnapja nem evett. Ezzel csak jeleznénk, ha Krúdy Gyula nem itt, hanem a hírhedt Mária Valéria telepen lelt volna valami olcsó borozóra, talán arra is másképp emlékeznénk. De végeredményben, 80–100 év múltán nem tök mindegy, hogy ki mit gondol a Tabánról? Pláne, ha értékmentés van a háttérben. Márpedig a „Tabán utolsó hírnökeként” beharangozott Czakó kertre leginkább így tekinthetünk. A Hegyalja út–Czakó utca sarkán álló telek a hozzá tartozó műemlékké nyilvánított, ám pusztuló épületeivel tavaly újult meg, s vált példa nélküli budai vendéglátóhellyé: egyszerre cukrászda, borozó, halsütöde, látványkonyha, ráadásul hétvégenként, délelőtt piacként is működik. Felszolgálás nincs, a választék bőségesnek nem mondható, kifejezetten egyszerű fogások vannak az étlapon, a pultos pedig rákérdez az „arányra”, amikor fröccsöt kérünk, de a hangulat mindenért kárpótol. A ház bora (Skizo badacsonyi olaszrizling – 390 Ft/dl) szódával épp megfelelő, a gyömbéres csirkelevest (990 Ft) inkább érdekesnek mondanánk. A legjobb a hús benne, kár, hogy azt lámpással kell keresni, annyira spóroltak vele. A kolbászos lecsót (1490 Ft) „stílusosan” vastepsiben tálalják, minden összetevője kifogástalan, leginkább az erősre fogékonyaknak ajánlanánk. Tojást 450, kenyeret 390 forintos felárral adnak hozzá, utóbbi kétségtelenül minőségi pékáru, amelyet nyársra húzva vihetünk az asztalhoz. A finnyásak érdekeit tarthatják szem előtt az egészben sült pisztráng (2190 Ft) készítésénél – a hal feje hiányzik –, de ennél sokkal fontosabb, hogy bármelyik jelentős halászcsárdában lehetne a konyhafőnök ajánlata. Desszertet a cukrászdai vitrinből választunk, az opera szelet (850 Ft) teljesen eltér az itthon elterjedt vajas-tojásos-kakaós nehezéktől, szinte inni lehet, annyira puha, még a csokoládé íze is más. Távolabb nem is lehetnénk a régi Tabántól.
Figyelmébe ajánljuk
1956 Szentesen: nem lőttek egymásra, hiszen régen együtt fociztak
Bár kiadták a tűzparancsot, 1956 őszén Szentesen véráldozat nélkül zajlott le a forradalom, ez a katonákon túl még sok emberen múlt. A gimnázium azonban számontart egy mártírt, aki Veszprémben tanított, és akiért özvegye 32 éven át járt ki a 301-es parcellához.
A béketárgyalás, ami meg sem történt
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
„A Péter azt mondta: ne féljetek. Én már nem félek” – tiszás aktivisták között Püspökladányban és Hajdúszoboszlón
Buzizás és újságosztás a piacon, nyomor a fürdőváros szélén. Hajdú-Bihar megyét elérte a változás szele, sokan kárhoztatják a Fideszt. Megnéztük a választókörzetet, ahol azt beszélik, Ruszin-Szendi Romulusz indulhat a Tisza jelöltjeként.
Fél disznó
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Ketten a gombolyagok közt
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Kinek nevét párás üvegre írták
- - turcsányi -
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Dinnyék közt a gyökér
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával
- Simonyi Balázs

