Ne gondoljon senki zenés-táncos szórakozóhelyre! Ha a Király és a Nagymező utca sarkán lenne, Nagykirálynak hívnák. Persze a Dob–Rumbach Sebestyénsarok is eléggé felkapott, mondhatnánk a bulinegyed határállomásának is, de szerencsére a cél itt sokkal nemesebb brit fiatalok lerészegítésénél és megkopasztásánál. Nemcsak hogy az ételeken, de egyenesen az ún. mediterrán ételeken van a hangsúly – ahogy hirdetik magukat – „az Atlasztól az Ararátig, a Boszporusztól Gibraltárig”. Kedvcsinálónak ez is megtenné, hát még, hogy a Chili és Vanília honlapján ezt írja Mautner Zsófia: „Többek között grúz, örmény, török, libanoni, izraeli, tunéziai, marokkói, spanyol ízekkel, fűszerekkel és ezek tetszőleges keverékével is találkozhatunk az étlapon. (…) Aki régóta követi a receptjeimet és írásaimat, nem éri meglepetésként, hogy hozzám rendkívül közel áll ez a konyha, a blogon is rengeteg ilyen étel szerepel, úgyhogy én ujjongok az örömtől, hogy végre Budapesten is lett egy hely, ahol ezeket megtalálom.”
Mi megrökönyödtünk először: vasárnap kora délután a két helyiségből álló saroküzletben hatalmas tömeg, az ezzel járó zajt is túlharsogó zene, tehát kaotikus hangulat fogad. Csak a szerencsén múlik, hogy találunk asztalt, de olyan szűkösen férünk el, hogy jobbról-balról belelátunk a szomszéd tányérjába. A felszolgáló hosszú várakozás után, sűrű bocsánatkérések közepette érkezik, úgy tűnik, nem voltak ekkora forgalomra felkészülve, amit az is jelez, hogy ez sincs, az sincs, legfeljebb szemezgethetünk az étlapon. Nem derül ki, hogy mi a neve a napi levesnek (600 Ft), így csak a zellerben vagyunk biztosak, viszont hála a furfangos fűszerezésnek, biztos, hogy ilyet még az életben nem ettünk. Kár lett volna kihagyni. A böregit (850 Ft) török tapasnak is nevezik, pedig sokkal inkább burek. A sós rétestészta kifli alakú, két darabot adnak, és valami sajtos spenót van benne – egészen kitűnő. Viszont mellette az indiai ihletésű, mentás szósz inkább ront az összhatáson. Az olasz tojáslepény, a frittata (1500 Ft) az omletthez hasonló, ám annál keményebb, már-már olyan, mintha valami pite volna. Nekünk kicsit émelyítő. Viszont a portugál konyhából érkezett piri-piri csirkétől (2500 Ft) szinte elalélunk. Kívül ropog, belül omlik, és nagyon izgalmas az ízesítése. Csupán egyvalamit nem érzünk, a névadót: a piri-piri paprikát.
