Igaz, hogy hivatalosan nem a Victor Hugo utca az Újlipótváros határa, de a 35. számú, hatvanas (hetvenes?) években épült hatemeletes ház mégis maga a megtestesült stílustörés. Ikertestvéreit Magyarország bármelyik nagyvárosában megtalálhatjuk, sőt valószínűleg azoknak a földszintjén is a vállalati SZOT-üdülők ebédlőihez hasonló vendéglátóhely kelleti magát, mint itt, legfeljebb annyi a különbség, hogy nem írják ki világoskék betűkkel azt, hogy „Egy falat Görögország”.
Nem volt türelmünk végigböngészni, hogy ezen üzlethelyiség mi minden volt az elmúlt 40-50 évben, mielőtt felvette az Estia Gyradiko nevet és görög étteremmé változott, de annyi szent, hogy az említett felirat, illetve az ablak alatt végigfutó műterméskő dekoráció a jó ízlés teljes mellőzéséről tanúskodik.
„Az Estia Gyradiko ötvözi a modern görög konyhát a jól ismert görög gyrososok ízvilágával. Az eredeti görög gyros először Budapesten beköltözött a beülős tavernába is” – olvassuk a honlapjukon, ami elsőre rosszat sejtet. Tudomásunk szerint a gyros valójában német találmány, pontosabban a németországi görög büfések találmánya, akik a hetvenes években e puszta névváltoztatással próbálták elérni – utóbb sikerrel –, hogy akkor se nevezzék kebabnak a portékájukat, ha az valójában kebab. De a honlapot tovább böngészve át kell értékelnünk a szép tanmesét. Azt olvassuk ugyanis, hogy a gyros pitában (820 Ft) alapanyaga a sertéshús, míg a hasonló bárányos és csirkés cuccokat már kebabként említik. Ami biztos, hogy erre a gyrosra rossz szavunk nem lehet, friss, kellően fűszeres, különösen jó, hogy nemcsak hagymát meg paradicsomot tettek bele, hanem még tzatzikit is, amit itt dzadzikinek írnak.
Ugyancsak a legjobbakat mondhatjuk a 2 személyes hideg ízelítőről (1890 Ft), ami padlizsán- és csicseriborsókrémet, kecskesajtot, szárított paradicsomot meg mindenféle zöldeket tartalmaz, és a „sima” paradicsomot leszámítva minden eleme emlékezetes. Mire a szintén remekbe szabott szuvlakihoz (sertéshús nyárson; 820 Ft) érünk, ott tartunk, hogy ebben a műfajban nincs jobb hely Budapesten. Ráadásul ez nem is valami koszos büfé, itt kiszolgálás is van, sőt még „rendes ételek” is. A „tengeri finomságok” fejezetből a fóliában sütött branzinót (magyarul: farkassügér; 2590 Ft) választjuk, amit bőségesen megtöltöttek fetasajttal, citrommal és fokhagymával is. Az előzmények tükrében a legszívesebben ezt az igyekezetet is csak dicsérnénk és dicsérnénk, ha közben a kisördög nem kérdezné: lehet, hogy ezzel ellensúlyoznák azt a szomorú tényt, hogy e nemes halnak semmi íze nincs?
