Hivatalosan Budaörsön járunk, csendes, családi házas övezetben (Kolozsvári utca 80.), ám egyszer csak elfogynak az épületek, és mindjárt jobban elhisszük, hogy közel a Kamaraerdő. Egy régi térképet böngészve próbáljuk megfejteni, hogy az idők kezdete előtt, (amikor nem létezett M0-s gyűrű, de még M7-es autópálya sem), errefelé járt-e az 1963-ban megszüntetett törökbálinti HÉV, de ez szinte lehetetlen. Olyan változások voltak itt az elmúlt ötven év alatt, hogy használhatatlan minden régi útmutató. Úgy tűnik, ma már csak a fűzfákkal ölelt Hacienda kerthelyisége testesíti meg a vágyott anakronizmust.
A kertben azonban hamar leáll a retró: kockás abrosz és írógéppel szedett étlap helyett a VII. kerületben szokásos dizájn és választék, az ars poetica pedig ez: „Éttermünk megnyitásakor, egy olyan konyha létrehozása volt a cél, ahol az alapanyagok legjavát a környéken fellelhető termelőktől és tenyésztőktől szerezzük be. Ennek megvalósulásához hosszú időre van szükség, de a mai napig kitartóan kutatjuk a jobbnál jobb alapanyagokat. Erre építve házias ízeket felvonultató konyhát valósítottunk meg, nem nélkülözve a modern technológiákat sem, ügyelve a markáns, erőteljes ízek megtartására.”
A nagy meleg miatt sajnos képtelenek lennénk a konyha „húzófogását”, az étlap szerint „lassan kultikussá váló” Hacienda pacalt (2400 Ft) elfogyasztani, ám már az előétel, a csípős juhsajt spanyol olívabogyóval és bagettel (990 Ft) is azt bizonyítja, hogy itt nem beszélnek a levegőbe. Legalább ennyire meggyőző a füstölt sonkás zöldborsókrémleves (1080 Ft), amely nem az az unalmas mentás frissítő, amit mostanában menőnek tartanak. Ugyancsak fantasztikus a pofonegyszerű paradicsomos spagetti parmezánnal és rukkolával (1950 Ft), viszont itt már egyértelművé válik: nincs megfejtésre váró titok, tényleg jók az alapanyagok, bár azt nehezen hisszük, hogy a paradicsom kivételével bármi a „környéken fellelhető termelőktől” származna. És ugyanez a helyzet a cheddaros burgerrel (2500 Ft) – ha versenyeztetnék, valószínűleg agyonverné a Király meg a Dob utcai menőket. Ám továbbra is kérdés: hol van a Kamaraerdőben a vágóhíd? Vagy legalább egy legelő. Úgyhogy legközelebb a pacalt is kipróbáljuk.
