étel, kihordó

Hai Nam Pho

  • ételhordó
  • 2020. november 12.

Gasztro

A város legnépszerűbb pho levesezőjében súlyos szabálytalanságokat tárt fel 2015-ben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. Akkor úgy tűnt, hogy az Allee bevásárlóközponthoz közeli Hai Nam Phónak befellegzett, de már novemberben újranyitottak. „A feltárt élelmiszer-biztonsági hibák, hiányosságok miatt a Hai Nam Pho étterem 600 000 Ft élelmiszerlánc-felügyeleti bírságot kapott. Az már csak a jövőben derül ki, hogy a szeptemberig igen népszerű étterem túl­­éli-e a közel két hónapos szünetelés miatti bevételelmaradást, illetve vissza tudja-e csábítani a valóban széles vendégkörét” – írták akkoriban. Nos, ha nem is sikerült a régi hírnevet visszaszerezni – már csak azért sem, mert azóta rengeteg pho levesező létesült –, a nagytakarítás utáni öt év azt bizonyítja, hogy régen nem a túlélésről van szó; a hétköznapi ebédszünetben szerdáig csak a szerencsén múlt, hogy van-e szabad asztal, de a hely vacsoraidőben sem pangott az ürességtől. A Hai Nam Phót a futárszolgálat eddig sem kerülte el, arra meg egyelőre senki nem tudna válaszolni – hiszen a korlátozások hosszát sem tudja senki –, hogy a szállításos versenyben mennyi esélye van a jó és rossz hírűnek egyaránt mondható levesezőnek. Ami a szállítást illeti

(a Wolton keresztül rendeltünk), nem panaszkodhatunk a gyorsaságra. A csomagolásra annál inkább. Az ígért 25–35 percen belül érkező futártól fehér nejlonzacskót kapunk, benne pedig további fehér nejlonzacskókban sorakoznak a hungarocell-, illetve műanyag dobozok; az egyik benyomódott, a leveses pedig ereszt, legalábbis a zacskó nedves.

De még ennél is prózaibb oka van a csalódásunknak. Egyszerűen arról van szó, hogy a pho leves (1550 Ft/kisadag) felmelegítve nem az igazi. Ugyanez elmondható a gőzgombócra emlékeztető marhahúsos táskáról (700 Ft) és a tavaszi tekercsről (700 Ft) is, bár az előbbinél a hús íze hőmérséklettől függetlenül rossz. De legalább a zöldséges curryre (2050 Ft) nem lehet rossz szavunk. Felmelegítve is remek íze van, ráadásul nemcsak a zöldséges köretnek, de a tofunak is. Simán veri az étlapon „hainam klasszikusként” szereplő tamarindszószos királyrákot (2550 Ft), amelynek csak a neve izgalmas, tartalma a gyorsbüfék átlagát idézi.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”