„Adasson meg mindig több, mint amire szükséged van” – ételből, pénzből, halból, utóbbira nemsokára vissza is térünk. Az idén február 12-én köszönt be a kínai újév vagy tavaszünnep, és vele együtt a tizenhat napos ünnepsorozat, ami a lampionfesztivállal zárul. Az első nap előestéjén kerül sor az év legfontosabb étkezésére, az újévi ünnepi vacsorára, amikor lehetőleg az egész család összegyűlik, és még annak is megterítenek, aki nem tud megjelenni. A nagy lakomára már napokkal korábban megkezdődnek a főzési előkészületek. Az újévi vacsora egy jelképekkel teli gasztronómiai rituálé, amelynek során minden apróságnak, részletnek, formának, tálalásnak, szónak és kiejtésnek szimbolikus jelentése van.
A kínai konyha mint általános fogalom valójában nem létezik, hiszen Kína kulináris kultúrája erősen regionális, tartományonként akár teljesen eltérő, az újévi vacsorához azonban számos olyan szokás kötődik, amelyeket országszerte tartanak. Az ünnepi asztalra rengeteg étel kerül, annyi, hogy szándékosan másnapra is maradjon, ez is a következő évre kívánt extra bőséget jelképezi. Szinte mindenütt fogyasztanak ilyenkor különböző ízesítésű töltött tavaszi tekercset és tésztabatyukat, utóbbi készítésébe a család összes tagját bevonják. Szintén szokás extra hosszú tésztát is enni, ami a hosszú életet szimbolizálja. A tésztát nem illik elvágni, sőt, még elharapni sem. Szürcsölni annál inkább.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
