A csöves kukoricától is lassan elköszönünk. A majonézes kukorica finoman szólva nem kimondottan a gasztronómia csúcsa, más a helyzet azonban a nyári, friss, zsenge, szinte még tíz perc főzést sem igénylő friss kukoricával, ha megfelelően készítjük el. Azon túl, hogy nyári balatoni hangulatot megidézve, többnyire főtt állapotban fogyasztjuk, jellemzően nem nagyon kezdünk vele mást, pedig nem igazán igényel nagy erőfeszítést az előkészítése. Apróra vágott lila hagymával, friss bazsalikommal vagy sok korianderrel, zöldcitromlével és chilivel összeforgatva salátának, gyömbérrel, szezámolajjal vokosan például nagyszerű. A mexikóiak egyik legnépszerűbb utcai étele az elote: faszénen grillezett, füstös-édes kukorica, chiliszósszal, zöldcitrommal és tejföllel kenik meg. A csúcsgasztronómiában szokás extravagáns, komplex fogások – pl. fagylaltként desszertek – részeként is tálalni, a latin-amerikai konyha is előszeretettel használja desszertek alapanyagaként (fagyi, flanok, mousse-ok stb.). Mivel kukoricából mindig édes lesz a végeredmény, a titok az, hogy ezt az édességet kell ellensúlyozni, például chilivel, gyömbérrel vagy curryporral. Ropogós magvakkal (szezámmag, mogyoró) kevert, fűszeres, csípős olaj (ún. chili crisp) a hazai séfek körében is népszerű, több kézműves változathoz is hozzá lehet jutni, például a következő helyeken: Salt Bakery, Portobello Deli, 101 Bistro.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
