chili&vanília

Tkemali

Gasztro

Tkemali – grúz, fűszeres szilvaszósz

A legenda szerint Isten, miután megteremtette a világot, magához hívatta az összes népet, hogy mindenkinek kiossza a területét. A grúzok (vagy georgiaiak) előző este buliztak és boroztak, ezért elkéstek, Isten szétosztotta a tájakat, mire odaértek. A Teremtő először dühös volt, és úgy döntött, hogy a grúzok nem kapnak földet. Ők azonban zavartalanul és derűsen letelepedtek nála, és újra elkezdtek zenélni és borozni. Istennek úgy megtetszett ez a kedves, barátságos nép, hogy végül úgy döntött, a Földnek azt a szegletét adja nekik, amelyet magának tartott meg: a kertjét. Így kerültek a grúzok a világ leggyönyörűbb és legtermékenyebb tájára. (Nana Ansari: Die georgische Tafel) Már pusztán az ország földrajzi adottságaiból és a gasztronómiai és borkultúra évszázados hagyományaiból következtetni lehet arra, hogy nem egy kispályás konyhaművészet az övék. Nem véletlen, hogy nemzetközileg is egyre felkapottabb. Csúcsminőségű alapanyagok, változatosság, sok zöldség és zöldfűszer, gránátalma, cékla, temérdek dió például az ismérvei, na meg a terülj, terülj asztalkám stílusú lakoma, amelynek neve: szupra. Ezt először is roskadásig pakolják mindenféle előétellel: nagyszerű salátákkal, sajtokkal, zöldekkel, krémekkel, majd jöhetnek a grillek, nyársak, raguk.

Ami egészen biztosan több ételben is előfordul, az a tkemali, vagyis a fűszeres szilvaszósz, ami a grúz/georgiai konyha egyik legfontosabb alkotóeleme és kiegészítője, nincs kamra tkemali nélkül. Családi rítus a készítése, és általában kétszer történik, egyszer tavasszal, amikor zöld, éretlen szilvából főzik – ez savanykásabb, fanyarabb –, másodjára nyár végén, amikor érett gyümölcsből készül az édesebb, bíborszínű változat. Az azon a tájon őshonos, ún. Prunus cerasifera a hagyományos alapja (vadon termő cseresznyeszilva, mirabella, népi nevén fosóka). Szenzációs sült húsok és sült zöldségek mellé. Az egyik legjobb dolog, ami a nyár végi szilvával történhet. Frissen kb. egy hétig tartható hűtőben, de megfelelően sterilizált üvegekben, kidunsztolva, kamrában egy évig is eláll.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.